Végítélet

 

***

 

(A színpadon semmi fény. A hátul kifeszített fehér vászon mögött hirtelen felkapcsolnak egy reflektort. A vásznon három árny jelenik meg.)

 

Első árnyék: Gábriel, Gábriel!

Második árnyék: Hívd össze seregemet!

Harmadik árnyék: Szállj a Föld négy sarkáig!

Első árnyék: Gyűjtsd össze a bennem bízókat.

Második árnyék: Szólítsd csatába a hozzám hűeket!

Harmadik árnyék: Végítélet!

Első árnyék: Én az Atya vagyok.

Második árnyék: Én a Fiú.

Harmadik árnyék: Én a Szentlélek.

 

(Gábriel főangyal hátul lassan elindul, balról jobbra, közben nagyon lassan énekel.)

 

Gábriel főangyal: Tavaszi szél vizet áraszt, virágom-virágom, végítélet szent napjára, virágom-virágom.

 

(A színpadon félhomály. Balra hátul pokrócon alszik a Költő;bal elől a három Pap; jobb hátul a Filozófus. Jobb elől egy széken a Katona; előtte asztal, rajta pohár. Megáll középen Gábriel, a papok felé fordulva.)

 

Gábriel: (Fennhangon) Papok, papok hallotok?

Papok: Hallunk, de hallgatunk.

Gábriel: (Odamegy hozzájuk) Ki viszi a Szent Lángot a seregeink előtt?

Első pap: Én meg sem találtam a fényt. Én nem vihetem a Szent Lángot.

Második pap: Én voltam a legősibb gyertyatartó. De a tüzet díszeimre cseréltem. Nem hordozhatom a Szent Lángot.

Harmadik pap: Én fáradt vagyok. Alszom. Nem vihetem a Lángot.

Negyedik pap: (Berohan) Angyal, angyal! Had vigyem a Szent Lángod a seregeitek előtt.

Gábriel: Te mindenről, ami meleg vagy fényes, azt hirdetted; Tűz az. Nem vagy méltó a Láng hordozására.

Első pap: Én a Rabbi vagyok.

Második pap: Én a Pápa.

Harmadik pap: Én a Püspök.

Negyedik pap: Nekem még nevem sincs.

Gábriel: (Középre megy, szembe jön vele, jobbról a Kisfiú.) Te ki vagy?

Kisfiú: Én a Kisfiú vagyok.

Gábriel: Hol van az apád?

Kisfiú: Elment meghalni egy háborúba.

Gábriel: Te hová mész?

Kisfiú: Megyek egy háborúba.

 

(Négy lövés hallatszik, a Kisfiú négyszer megrándul; hátul a Költő minden lövés után nyög egyet.)

 

Első pap: Mintha nyögtek volna.

Kisfiú: Mintha nyögtem volna. Valami meleg árad szét a testemben.

Második pap: Valami vér folyik szét a testeden.

Kisfiú: Azt hiszem, látom az Atyát.

Gábriel: Aludj nyugodtan, gyermekem. (Megsímogatja, elfekteti.)

Harmadik pap: Bizony ez a kisfiú többet tud már mindannyiunknál. Többé nem szólok.

Kisfiú: Azt hiszem, látom a Fiút.

Papok: Bizony ez a kisfiú többet tud már mindannyiunknál. Mi már semmit semmit sem tudunk.

Gábriel: (Odamegy a Filozófushoz) Rólad azt mondják bölcs vagy.

Filozófus: Sokat gondolkodom.

Gábriel: A Nagyok küldtek, hogy egybegyűjtsem a benne hívőket.

Filozófus: Sajnálom, az Isten Én vagyok. Esetünkben teremtő; sőt, ha ideológiám úgy kívánja, kimondom: Nincs más Isten rajtam kívül!

Gábriel: Káromló vagy!

Filozófus: Én a Filozófus vagyok.

Első pap: (Érezve, hogy ez egyáltalán nem fontos; csak neki.) Én a Rabbi...

Második pap: Én a Pápa vagyok.

Harmadik pap: Én a Püspök vagyok, de alszom.

Negyedik pap: Nekem még nevem sincs.

Kisfiú: Én a kisfiú voltam, de meghaltam.

Gábriel: Katona, katona! Hát te hallgatsz?

Katona: Hallgatok és hallok.

Gábriel: A Nagyok küldtek.

Katona: Tudom. Hallottam.

Gábriel: Jöjj harcolni.

Katona: Én már megöltem egy kisfiút. Nem ölök többé.

Gábriel: Jöjj harcolni.

Katona: Ha a háború szükséges, ölni már nem hűn. De én már megöltem

egy kisfiút. Többé nem ölök.

Gábriel: Holnap a végítélet napja lesz! Jöjj harcolni!

Katona: "Hírvivő jött, hét tengerről szállva, Elmondani a királynak, oda az országa. A háborúknak sosincs vége, Nincs már idő a békére." Többé nem ölök.

Gábriel: (Középre megy, az ég felé tekint.) Istenem, Istenem!

Nem találtam benned bízókat, nincsenek már hozzád hűek!

Költő: (Felriad, a többiek kép-merevek.) Csak álom volt. De ti még itt vagytok. Megismerlek benneteket! Ti voltatok a papok! Szólaljatok meg!

Harmadik pap: Bizony ez a kisfiú többet tud már mindannyiunknál. Többé nem szólok.

Költő: Hát nem szólal meg egyikőtök sem? (Sorban megcsókolja, és lefekteti egymás mellé őket.) És te !? Te vagy a halott kisfiú.

Kisfiú: Megyek egy háborúba.

Költő: Bárcsak elmondhatnál valamit a titkodból.

Kisfiú: Már többet tudok mindnyájatoknál. Látom a Szentlelket.

Költő: Hát te sem szólalsz meg. (Megcsókolja, elfekteti.) Mindnyájatokat énteremtettem volna? Csak a képzeletem szülöttei lennétek? És te is néma vagy Filozófus?

Filozófus: Sajnálom, de sokat gondolkodom.

Költő: Némák a gyermekeim. (Megcsókolja, elfekteti.) Szólalj meg, Katona!

Katona: Hallgatok és hallok.

Költő: Ha hallanál, elmondanám, hogy nem vagy bűnös. Én megbocsájtok.

Katona: Mégis, valami vér folyik szét a testemen.

Költő: És a kisfiú is megbocsájtana. Hiszen a háború szükséges. Ölni már nem bűn.

Katona: De én nem ölök többé.

Költő: (Megcsókolja, elfekteti.) Még téged is csak én teremtettelek volna, Gábriel? Hát aludj nyugodtan, gyermekem. Egyedül maradtam, mint az Isten a teremtés második napjáig.

Hátsó Angyal: (Eddig mozdulatlanul állt, hirtelen rávilágít minden fény; kivonja a kardját.) Istenem, Istenem! Nem találtam benned bízókat, nincsenek már hozzád hűek!?

 

(Minden fény le. Rövid szünet után egy kis lámpa megvilágítja a paravánt már nem olyan bántó fénnyel. Megjelenik a három árnykép.)

 

Harmadik árnyék: Ez volt a végítélet.

Második árnyék: Saját magukat ítélték el.

Első árnyék: Végtelenül egyedül maradtak.

Harmadik árnyék: Esélytelenek a megváltásra.

Második árnyék: Nekünk már...

Árnyak: Ítélkeznünk sem kell.

Első árnyék: Én az Atya vagyok.

Második árnyék: Én a Fiú.

Harmadik árnyék: Én a Szentlélek.

(Minden fény le.)

 

***

 (T.G.SZ.L.)

 

 ***