A BIZONYSÁGTÉTEL ÉS

EVANGÉLIZÁCIÓ GYÜMÖLCSE!

 

“Az Én (Jézus) ételem az, hogy cselekedjem Annak akaratát, Aki elküldött Engem, és hogy az Ő megbízását elvégezzem”

Kegyelem, irgalom, békesség legyen Veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel!

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Mi elhisszük Jézus, és tudjuk, hogy te vagy a Messiás, aki azért jöttél, hogy szent véred által megbékéltess minket az Atyával. Áldunk és magasztalunk amiért ezen az estén is közénk jössz és tanítasz minket. Köszönjük Neked, hogy ki akarsz küldeni minket a kapukon kívülre, hogy hozzád vezessük az idegeneket, eltévedteket! Kérünk, mutasd meg nekünk, hogy mit tegyünk felebarátaink üdvözségéért. Szólj hozzánk ezen az estén, de nyisd meg a szíveinket, hogy igéd ne legyen hiábavaló a számunkra, hanem befogadjuk és megcselekedjük minden parancsodat.

ÁMEN

 

Hallgassátok a mai tanítást János evangéliumának első részéből:

“Másnap ismét ott állt János és kettő az ő tanítványai közül. És ránézve Jézusra, amint ott járt ezt mondta: Íme az Istennek Báránya! És meghallotta őt a két tanítvány amint szólt, és követék Jézust” (Jn.1:35-37)

A világtörténelem első Evangélizációjáról, és az első megtérésről szól ez a három mondat. Keresztelő János és két tanítványa találkozik Jézussal. János azonnal bizonyságot tesz, örömhírt mond, evangelizál: Íme az Istennek Báránya! Amikor meghallották a vele levő tanítványai, mindent elhagyva követték Jézust. János egyik tanítványa András egész nap Vele maradt. Nem tudott szabadulni Jézustól, mert aki a közelébe kerül, annak Jézus maga az Élet. Nem titkolhatja el, ha teheti világgákiáltja: Heuréka, megtaláltam! Így tett András is, amikor találkozott testvérével, Simonnal: Megtaláltuk a Messiást! És azonnal Jézushoz vezette őt. Ugye milyen csodálatos? Követünk egy tanítót és az ő keresztelő, bizonyságtevő szolgálata révén megtaláljuk magát az Istent. Volt régebben valaki, aki elment, hogy megkeresse apja öszvéreit, de az öszvérek helyett egy királyságot talált. Saul volt az az ember. Jézus nem olyan mint a földbe rejtett kincs, hogy gyorsan, titokban megvesszük a földet és csak a miénk lesz az eltitkolt kincs. Aki megtalálja a semmihez sem hasonlítható kincset Jézust, azonnal szétkürtöli és megosztja akivel csak lehet.

Keresztelő János már magzat korában is repesett az örömtől, amikor közelébe került a még szintén magzat Krisztusnak. Amikor Erzsébet találkozott Máriával - aki a méhében hordozta Jézust - János örömében megmozdult Erzsébet méhében. Mária ugyanis meglátogatta nagynénjét, Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek; maga Erzsébet pedig betelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: “Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse! Hogyan lehetséges az, hogy az én Uramnak anyja jön énhozzám? Tudod, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Luk.1:42-45) Erzsébet Szentlélekkel betelve hirdette a Krisztust. A Lélek kijelentette neki, ő pedig kimondta az örömhírt, evangélizált.

János a Jordán vizében állva keresztelt és dorgált; de amikor megpillantotta Jézust, azonnal örömhírt mondott: Íme az Istennek Báránya! Mindenkivel tudatni akarta, hogy megjött végre az a Valaki, akiről eddig azt hírdette: utánam jön, de előttem lett. Aki magára veszi a világ bűneit és bemutatja az egyetlen, semmihez sem hasonlítható áldozatot az ember bűne miatt. Ez az a kincs, amit nem szabad elásni, elrejteni, kisajátítani, mert ez a kincs ingyen kegyelemből mindenkié.

A hit hallásból van, tehát hirdetni kell az örömhírt. Aki megismeri Jézust, azt eltölti a túláradó öröm, annyira betelik vele, hogy kicsordul belőle és mindent ellep a közelében. Amikor tejet, bort vagy bármi más folyadékot töltesz és már tele az edény, de a folyadék még mindig árad, akkor az ital túlcsordul és mindent eláraszt, visszatarthatatlanul. Ilyen túlcsordulóan áradat Isten szeretete ránk, ha hiszünk az Ő Fiában, áldjuk, dícsérjük, magasztaljuk és imádjuk Őt a Szentlélek által. Annyira betelsz vele, hogy nem tudod magadban tartani, mindenkinek el akarod mondani, világgá akarod kiáltani: “Íme az Isten Báránya, aki az én személyes Megváltóm! Jöjjetek Hozzá, hogy életetek legyen! Így evangelizált Keresztelő János is. Senki nem tudott ellenállni a hívó szónak; megragadta a szívűket és követték Jézust. András János tanítványa volt, de amint megismerte Jézust mint Megváltót, követte Őt. Nem csak követte, de másokat is hívogatott. Testvérének, Simonnak azt mondta: “Megtaláltuk a Messiást!” és odavezette Jézushoz. Andrásra ennyi bízatott, a többi már Jézus dolga volt: “Te Simon vagy, Jóna fia. - mondta - Téged Kéfásnak fognak hívni” Mit gondolhatott Simon? Itt van egy ember, akit még sohasem láttam. Ő sem engem, és mégis tudja, hogy ki vagyok, sőt még azt is, hogy ki leszek. Akkor igaza van Andrásnak, Ő valóban a Messiás. És attól kezdve Jézussal maradt. Keresztelő János, a Szentlélek gyümölcse hirdette, hogy Jézus az Áldozati Bárány és ettől megérett a következő gyümölcs, András. András örömhírének gyümölcse pedig Péter. Testvérem, neked van már gyümölcsöd? Nem kell többet tenned Andrásnál, elég ha csak bemutatod Jézust valakinek, és ha megismerte Őt, akkor megszületett a te gyümölcsöd is. Nem elég Jézust követni, másokat is Hozzá kell vezetni.

Hallottátok már a vak Bartimeus történetét? Az út szélén koldult, de amikor meghallotta, hogy Jézus arra jár, kétségbeesetten azt kiáltotta: “Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Jézus azonnal megállt és azt mondta a tanítványainak: “Hozzátok ide!” Azok pedig odamentek hozzá és így szóltak: “Bízzál! Kelj fel és jöjj! Hív téged!” (Mk.10.48b.-49) Honnan tudhatta az a szerencsétlen vak, hogy Jézus jár arra? Honnan tudhatta, hogy éppen hozzá kell segítségért kiáltani? Onnan, hogy hallott Róla. Onnan, hogy akik ismerték Jézust, hirdették és bizonyságot tettek Róla. Te ismered Jézust? Mersz bizonyságot tenni Róla? Hirdeted, hogy Ő az Istennek Báránya, aki magára vette a világ összes bűneit? Szolgálsz az Úrnak, vagy csak úgy nemes egyszerűséggel elveszed az asztalról az élet kenyerét, elveszed az élő vizet, de nem teszel rá semmit? Igaz, arra az asztalra csak Jézus tehet, csak Neki van valamije ami a hasznodra lehet. Te semmit sem tehetsz rá a magadéból, mert mindent Tőle kaptál. Ami a tiéd születésedtől fogva, az nem más, mint a bűn. De azt nem az asztalara, hanem a kereszt alá kell helyezned. A szent asztalra, oltárra akkor teszel valamit, ha mást is engedsz, hívsz, hogy részesüljön a szent kenyérből és borból. Ezt tette Keresztelő, ezt tette András, Péter, Fülöp, Nátánáel és mind, akik megismerték Őt. Te hirdeted az Isten Országát? Tudod milyen sok vak Bartimeus koldul ma is az utakon, és nem tudják, hogy nekik is van Szabadítójuk? Nem tudják ha nem mondod meg nekik. Miért nem hirdeted Jézus dicsőséges hatalmát, istenségét? Talán attól félsz, hogy a pogányok elveszik tőled és neked kevesebb jut belőle? Vagy a tisztaságod látszatát félted? Félsz ha egy világtól bemocskolt embert megtisztít Jézus és felöltözteti a vérével megmosott szent öltözékbe, akkor te nem leszel olyan makulátlanul tiszta mellette, mert itt-ott kilátszik mezítelenséged rútsága? Ettől ne félj, mert lehet, hogy éppen az a nemrégen még bűnben és piszokban vergődő, de tanítvánnyá, emberhalásszá lett kis senki fog kihalászni az örvénylő, zavaros mocsokból és helyez - könyörgései által - Jézus kebelére újraélesztésért fohászkodva.

Egyszer azt mondta valaki: Tudod testvérem, a megtéréseknek a legnagyobb akadálya a vallásoskodó ember, mert az így imádkozik: “Istenem, hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.” Az ilyen farizeusi lelkületű ember, el és bezárkózik a testvérei elől. Adományaival le akarja fizetni Istent, de vámot szed a hitben gyengébb testvéreitől. Ne hívj engem olyan alkalmakra, ahol ilyen emberek dicsérgetik egymást, de gyűtt-mentnek nevezik a jövevényeket és erőtleneket. Ha ilyenek a megtértek, akkor én inkább nem akarok megtérni! Mit is mondhattam volna ennek a csalódott embernek? Én nem ezekhez a jó, úgynevezett hívő emberekhez hívlak. Senki sem jó; csak egy, az Atya! Úgynevezett hívők sincsenek. Csak hívők vannak és ateisták. A hívők pedig vagy újjászületettek vagy farizeuskodók. Azért mondtam el ezt a történetet, hogy ti se az emberekhez, hanem Krisztushoz hívjátok az kiútkeresőket, bűnösöket, sőt a farizeusokat is! Péter, Jakab, János, András vagy akármelyik a tizenkettő közül rávehette volna Zákeust, hogy elhagyja a vámszedő asztalkáját? Nem! De arra igen, hogy gyere és mássz fel erre a fügefára, mert itt lesz elmenőben a Messiás. Ennyi neked is elég! Csak mutasd meg Jézust és a többi az Ő dolga.

Ne feledd Jézus nem csak hozzád jött, hanem mindenkihez! Te már találkoztál Vele, mert valaki bemutatta neked. Te is mutasd be azoknak, akik még nem ismerik. A Negyedik Parancsolat így szól: “Hat napon át, munkálkodj és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja” Ebből a parancsolatból mi általában a szombatra, a nyugalom napjára szoktunk utalni. Igaz, elsősorban arról rendelkezik ez a parancsolat, de a hat szorgos munkanapról is! Te mit tettél az elmúlt hat napon? Építetted Isten országát? Megmentettél valakit, végezted a bizonyságtevő vagy az evangélista feladatát? Vagy a magad barlangján munkálkodtál, fészkedet tetted még kényelmesebbé, bevádoltad hamisan a felebarátodat, elvetted az egyetlen báránykáját, megtagadtad az Urat, hogy megnyerd a világot? Mit tettél? Semmi rosszat? Te nem, csak másokat kényszeríttettél rá? Másokat pedig megakadályoztál a jó tevésében? “Ha valaki jót tehetne, de nem teszi, bűne az annak” De aki meggátol valakit a jótevésben, az sem marad büntetlenül. Hiába mondta Pilátus, hogy ő ártatlan Jézus megfeszítésében. Igaz, nem ő szegezte fel hanem a katonái. Mégis társtettes a gyilkosságban, mert ő adta ki a parancsot, aztán mások végezték el a piszkos munkát. Mondhatod te is, hogy nem én vagyok Jézus gyilkosa. Igaz, te csak a bűneidet adtad hozzá. Nem a katonák öltek meg Őt, hanem az én a te bűneid! Ha egy tévelygő nem ismeri meg Jézust, a Bűneltörlő Szabadítót, mert te nem mondtad el neki, te okozod annak halálát. Ennyire egyszerű ez. Régen is sokan mondták és ma is mondják egyes szövetség tagjai: Egy mindenkiért, mindenki egyért. Ki az egy és ki a mindenki? Jézus az Egy, aki meghalt mindenkiért, pokolra szállt mindenkiért, feltámadott mindenkiért. És örökké él, hogy mindenki, aki vállalja Vele bűnös énjének halálát, örökké is élhessen Vele. Te hová tartozol? A megváltott mindenkihez vagy az elkárhozott egyesekhez? Légy a mindenki és veszítsd el az életnek nevezett bűnös szenvedésedet, hogy vére által megnyerd az életet. Jézus a kereszten azt mondta: “Atyám a te kezedbe teszem le a lelkemet: Elvégeztetett!” Te mit mondasz? Hajlandó vagy már most, itt ebben az életnek nevezett földi botorkálásodban hálából odaszánni magad élő, szent és Istennek tetsző áldozatul? Ha igen, akkor életed van. Vagy azt mondod: Majd a végén, majd ha ott leszek és meglátom, akkor választok, hogy melyik úton menjek tovább. Tudod testvérem, nagy hibát követsz el, ha így gondolod, mert megtérni, a mennybe vezető útvonalengedélyhez hozzájutni csak itt a földön lehet. A mennybe vezető úton van egy súlykorlátozó tábla, az úton nem viheted magaddal a terhedet, a bűnödet. Azt még itt a helyére, a kereszt alá kell tenni. Ha leteszed, mehetsz, ha nem, akkor úgysem tudsz menni, mert terheid agyon nyomnak. Találkoztál már a Messiással? Ha igen, akkor fogd meg a vak Bartimeusok kezét és vezesd hozzá őket.

Sokan vannak, akik nem tudják - vagy legalábbis nem biztosak abban - hogy látták e már az Urat. Bizonyságot akarnak, napjában többször is. Ne fáraszd Jézust feleslegesen olyan dolgokkal, ami nyilvánvaló. Hadd tegyek én bizonyságot arról, hogy ki az, aki ismeri Jézust. Hallottátok az igét, Péter anyósát láz gyötörte. Jézus kiűzte belőle. Amint elhagyta őt a láz, azonnal szolgált Nekik. A Samáriai asszony - aki Jákob kútjánál megismerte az Urat - elszaladt és bizonyságot tett Róla. A Gadarai megszállott - miután Jézus parancsára elhagyta a Légió - visszament az övéi közé és elmondta, hogy milyen csodálatos dolgot cselekedett vele az Isten. Tehát, azonnal szolgálni kezdett. A kivégzésben közreműködő katonák és a százados, a jelek láttán (megrendült a föld, megrepedtek a sziklák, mindent elborító sötétség lett, elhasadt a kárpit, szentek támadtak fel) hittek. Hittek és szolgáltak: “Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt.27:54)

Pál, amikor a damaszkuszi úton megismerte Jézus, haláláig szolgált Neki. Ha most úgy érzed, világgá kell kiáltanod, hogy Jézus Istennek ama Báránya, aki megváltotta a világot, akkor ismered Őt. Ha hallgatsz, vagy még mindig a Messiást várod, akkor az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Isten nem a holtak, hanem az élők Istene! Miért lennél halott, amikor életed lehet. Jézus mondta: “Aki hisz bennem, ha meghal is él. Aki pedig él és hisz bennem, az soha meg nem hal.” Te hiszel Jézusban? Szeretnél, de nem tudsz? Akkor kérj és adatik neked. Hallgasd az igét és hited lesz, mert a hit hallásból van. Jó az, ha bemégy a belső szobádba és leborulva imádkozol hozzá, de még jobb, ha testvérekkel együtt, mindenki egyért, Egyhez imádkozik. A hitből jött imádságot az Úr meghallgatja!

Mondjátok el mindenkinek, hogy Jézus él, és megláthatja bárki, aki nem a láthatókkal vakítja el magát, hanem a láthatatlanban gyönyörködik. Máté olyan csodálatosan írja le, hogy az asszonyok miképpen akarták megkenni Jézus testét, de Jézus helyett egy angyallal találkoztak, aki bizonyságot tett nekik: “Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, mert feltámadt, amint előre megmondta… Menjetek el gyorsan, mondjátok el a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előre megy Galíleába: ott majd megláthatjátok Őt. Íme megmondtam nektek.” (Mt.28:5-7) Hallottátok, egy angyal evangélizált. Ne gondoljátok, hogy Jézus nem küldhetné el most is az angyalok egész seregét evangélizálni, ha akarná. De nem küldi, mert téged akar elküldeni, mert részt akar adni neked ebben a dicsőséges munkában! Menj hát és hirdesd az Isten Országát, hogy életed legyen neked és házad népének. Mondd el:

Testté lett az Ige! Itt van közöttünk és fénylik a sötétben,

hogy lássuk az életbe vezető utat. Mert Ő, a Názáreti Jézus, az Isten!

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Hozzád kiáltok Jézus! Jöjj és szabadíts meg minket! Látod a nyomorúságunkat, sötétben botorkálásunkat. Üldöznek és gyilkolnak ellenségeink. Menekülünk, de utolérnek, elbújunk, de megtalálnak, védekezünk, de megölnek. Te mondtad, hogy “Az igazság szabaddá tesz titeket” Kérünk, add nekünk az Igazságot, Magadat, hogy szabadok lehessünk. Reménytelenül bolyongunk a pusztában és nem találjuk az Utat. Te mutasd meg nekünk azt az Utat, ami Te vagy. Te vagy az Élet. Nekünk ez az élet kell. Cselekedd meg velünk, hogy mi is elmondhassuk Pállal együtt: Élek többé nem én, hanem él bennem a krisztus! Könyörülj rajtunk, mert nélküled halottak vagyunk, mi pedig szeretnénk élni, örökké élni!

ÁMEN

 

 

“Azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek Isten cselekedetei!”