AKI AKARJA,

VEGYE AZ ÉLET VIZÉT INGYEN

 

“Aki abból a vízből iszik, amelyet Én (Jézus) adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az örök életre feltörő víz forrásává lesz az őbenne.” 

Kegyelem és békesség néktek, Istentől és az Ő Szent Fiától, a Jézus Krisztustól!

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Urunk Jézus! Azért jöttünk Hozzád, mert szomjasak vagyunk arra a vízre, amit csak Te adhatsz nekünk. Kérünk, add nekünk, hogy soha meg ne szomjazzunk. Már mindent megpróbáltunk és mégis érezzük, hogy valami hiányzik. Elég volt, nem akarunk tovább menni Nélküled, mert Te vagy az Élő Víz forrása. Te adj nekünk inni!

ÁMEN

 

 A (Szent)Lélek és a Menyasszony mondják ezt: “Jöjj el!”

Aki hallja, mondja ezt: “Jöjj el!”

Aki szomjazik, jöjjön!

Aki kívánja az Életnek Vizét, vegyen belőle ingyen!

(Jel.22:17)

 Földi életünk során, sokszor elhangzik: szomjas vagyok. Jézus a kereszten mondta: ”Szomjazom!” Jézus tudta, hogy kire és mire szomjazott. Az Atya és a Te szeretetedre. Szomjazott arra, hogy megválthasson téged és te hálás légy Neki. Te mire, vagy kire szomjazol? Mi a szomjúság? Egy hiányérzetből fakadó vágy, amit szinte lehetetlen végleg kielégíteni. Születésünktől halálunkig vágyunk, szomjazunk valamire, csak nem tudjuk mire? Sokan szomjazzák jólétet, amihez több pénz kellene. Hányszor mondjuk: Óh ha nekem annyi pénzem lenne, a fejem se fájna. Az ember rohan a pénz után és dőzsöl benne, mégsem elégedett tartósan. Ha valahol ki van írva: AKCIÓ, - mindegy hogy mi az - még kölcsönt is felveszünk, csak megvehessük kívánságunk tárgyát. Otthagyjuk a munkahelyünket, mert az új helyen többet lehet keresni. Nagyon mélyen van az emberben a pénz iránti szomjúság. Egyszer azt mondta egy öreg pásztor: “Minden baj a pénz halálos szeretetével kezdődik” (Minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely után - szinte - sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és ezáltal sok fájdalmat okoztak önmaguknak! 1.Tim.6:10) Egy fiatalasszony, akit az Isten jó úton indított el, a kielégíthetetlen pénz szomja miatt eltévelyedett. Emlékszem, konfirmációján ragyogó arccal, hatalmas hittel és szeretettel tett bizonyságot és fogadalmat az Úrnak. Esküvőjén ugyanolyan alázattal és hűséggel fogadta: “Amíg a halál tőle el nem választ” A halál nem, de a halál csapdája, a pénz elválasztotta férjétől. Mindössze két év kellett, hogy a pénz halálos szerelme erősebb legyen a férje és gyermeke iránt érzett szeretetétől. Elhagyta őket! Akkor így magyarázkodott: Elegem lett az örökös nélkülözésből! Igaz, hogy férjem nem keresett rosszul, de annyira a fogához verte a garast, hogy már beleuntam. Az élettársam több mint egymilliót keres havonta, és annyit ad, amennyit csak kérek. Jobban szomjazott ez az asszony a pénzre, mint a férje és a kislánya után. De az a pénz együtt járt egy hűtlen, agresszív élettárssal, aki rövid idő után elzavarta, mert vett magának egy másik pénz-szomjas társat.

Te mire vágyakozol, mire vagy szomjas? Legtöbbször nem is valamire, hanem valakire vágyunk! A csecsemő az anyjára, az anyuka a gyermekére. Aztán társra vagyunk szomjasak. Ha meglátjuk, - mint hűs, gyöngyöző italt a kristálypohárban - mindent eldobunk, mindenkit eltaposunk, csakhogy megszerezhessük magunknak. De amikor többször megízleltük, rájövünk, hogy igazából fanyar vagy keserű, talán íztelen, és tartósan nem is oltja a szomjat. Tovább keresünk, és végre megtaláljuk az igazit. Hamarosan a nagy Ő is csalódást okoz, mert csak addig volt érdekes, amíg a másé volt. Egyre könyörtelenebbül szomjazunk tovább. Újabb és újabb válás, aztán véget nem érő kapcsolatocskák össze-vissza “Ki tudná szomjamat oltani? ” alapon. Olyan jó lenne, ha mindnyájan belenéznénk saját lelkünkbe és meglátnánk, hogy szomjúságunkat csak az olthatja, ha megtaláljuk a Szeretet Örök Forrását. Mindannyiunk eredendő szomjúsága az, hogy keresünk valakit, aki igazán, őszintén szeret, és aki engedi, hogy mi is így szeressük Őt.

Szomjas a világ! És ennek a szomjas világnak mondja: Jézus: Aki szomjazik, jöjjön el! Honnan kellene eljönnöd, mit vagy kit kellene elhagynod, hogy ihass az élet vizéből!? Az ember úgy van teremtve, hogy csak Istennek szeretete töltheti be szomjúságát. Róm. 5.5

A remény pedig nem szégyenít meg, mert az Istennek szeretete - a nekünk ajándékozott Szentlélek által - a szívünkbe töltetik. Minden más kevés. Lehetnek pillanatnyi örömeink, de ismét szomorúak leszünk, hacsak az Isten szeretetét át nem érezzük a Szentlélekkel való kapcsolat által! A Nagy Csaló azt mondja: Minek neked az Isten szeretet?. Ő a mennyben van, te meg a földön. Itt kell megtalálnod a szeretetet, neked itt a sivatagban kell keresned a forrást. Az ember pedig elhiszi és addig keresi, amíg szomjan nem hal. Sok évvel ezelőtt - amikor rettenetes lelki szomjúság gyötört - hiányzott valami, úgy éreztem, hamarosan kiszáradok. Aztán - Isten Embereinek segítségével - megtaláltam a felperzselt sivatagban a Forrást, Jézus Krisztust. Csodálatos volt. Boldog voltam, mert megértettem, hogy Őt kerestem eddig. Ő az aki hiányzott nekem, mert az Ő szeretete őszinte, hűséges, igaz, nem a maga hasznát, hanem az én lelkemnek örömét keresi. Te nem ilyen szeretetre vagy szomjas?! Milyen csodálatos lehetett, amikor János, a legifjabb tanítvány az Úr keblére hajthatta a fejét?! Nem mondta neki Jézus, hogy ne érints, mert én szent vagyok. Szerette Jánost, és engedte, hogy János is szeresse Őt. Hányszor borították ki kezedből a vízzel telt serleget, amikor szomjadat akartad oltani? A kedves, a társad, aki azt ígérte, nem hagy el amíg a halál el nem választja tőled? Most pedig azt mondja: Tévedés volt. Vagy egy törtető, mindent a saját érdekeinek alárendelő személy, aki hazudik, megvádol, szembe fordít azzal, aki és ami fontos neked. Akit befogadtál, felruháztál, etettél és megitattál, akit a forráshoz akartál vezetni. És pont ő az, aki hátulról szúrta beléd a hideg vasat.

Amikor azt mondja a Lélek: “Aki szomjazik, jöjjön el!” akkor így érti: Jöjj, hagyd el és ne vállalj közösséget a világgal! Ne szeresd a világot, mert az sem szeret Engem! Jöjj el, mert amíg nem jössz, nem tudok segíteni rajtad. Amíg ott vagy az emberistenek között, nem ihatsz egy jót! Amíg a “Büszke szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, az alattomos gondolatokat kitaláló elmék, a gonoszra sietve futó lábak, a hazugságot lehelő hamis tanúk, és az atyafiak (testvérek) között viszályt szítók” italát iszod, addig halálos mérgekett iszol. Gyere el onnan - mondja Jézus - és vedd magadhoz az élet vizét ingyen!!!! Testvéreim, nem lehet két urat szolgálni, nem ehettek az ördögnek és Jézusnak asztaláról is! Választani kell! Vagy Jézus, az Élet Vize, vagy az ördög, és a Pokol Tüze?!!! Mire szomjazol? Pillanatnyi örömökre, vagy az örök boldogságra? A pillanatnyi öröm elmúlik, és ismét szomjas leszel. Az örök boldogság pedig, öröm-tánc Jézus szeretetében.

Fájdalmasan csalódni fogsz, amikor rájössz, hogy rászedtek, megmérgeztek gyakran még azok is, akiket annyira szeretsz. Amikor annyira legyengít a szomjúság, hogy már járni sem tudsz, akkor talán meglátod fenn a Golgota hegyén a folyammá szélesedő, mindent tisztára mosó és minden szomjat eloltó Élő Folyót. Legalább akkor indulj el, ha kell csúszva-mászva Jézus felé. Aki felismeri a forrást és meghallja Jézus hívását, az már boldog, mert érzi, hogy elkezdődött valami, és az a valami felülről kezdődött; ami pedig felülről száll alá a Világosságok Atyjától az tökéletes!

A hit első megnyilvánulása, a vágy, amely felébred Jézus iránt. Először csak mint gyenge kis láng a parázsból, aztán - egyre hevesebben lángolva - felerősödik. Átélted már ezt? Boldog vagy, ha már megismerted ezt a vágyat. Boldog volt Zákeus, aki még a fára is felmászott, csakhogy láthassa a Forrást. Megátta és abban a pillanatban tudta, hogy a vámszedő asztaltól ismét megszomjazik. Ettől kezdve csak az élő vízre vágyott. A régóta betegeskedő, vérfolyásos asszony - aki valakitől hallotta, hogy Jézus meggyógyíthatja - erős vággyal tolakodott Jézus közelébe, hogy legalább a ruhája szegélyét megérinthesse. Megérintette és meggyógyult! Jézus megérezte az érintéséből azt a hatalmas vágyat, ami az asszonyt Hozzá vitte. Van egy ígéretünk: Akik az Igazságra, Jézusra vágynak, azok megelégíttetnek.

Azt mondja az igénk: Aki akarja. A vágy - amikor már nagyon erős - egy döntés által akarattá lesz. Ezért mondja Jézus, hogy annak adom ingyen, aki már akarja. “Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” Ez nem kényszer, csak lehetőség. Jézus soha nem fogja senkire sem rátörni az ajtót. Íme az ajtó előtt állok és kopogtatok… ismeritek az igét!? Nem azt mondja, hogy mindenáron bemegyek; csak ha beengedsz. Te beengeded, vagy engeded továbbmenni és szomjazol tovább? Nagyon szeretem azt az énekünket, amelyik így hangzik:

Óh Jézus, árva-csendben az ajtón kívül állsz,

Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.

Mi mondjuk, hogy: Miénk vagy, Te vagy a Név, a Jel;

Óh szégyen, hogy Te légy az, akinek várni kell!

Örülök, hogy eljöttél ide a közösségbe. Eljöttél a világból, és most itt állsz a hit ajtajában. Te belül, Jézus kívül. Szeretne bejönni! Beengeded? Nem akar bejönni, ha nem nyitsz neki ajtót. Különleges a mi szívűnk ajtaja, csak belülről lehet nyitni. Kinyitod? Jézus jött hozzád, hogy igyál, ingyen kegyelemből. Nem muszáj, csak ha akarod. Jól tetted, hogy eljöttél. -mondja Jézus. De hogyan akarsz haza menni? Rajtad múlik. Tedd meg a második lépést is, engedd a szívedbe Jézust és soha meg nem szomjazol! Előbb-utóbb úgyis találkoznotok kell! Most Ő jött hozzád és életet hozott. De egyszer neked kell Hozzá menned, hogy mérlegre tegye az életedet! Most a Megváltód, a gyógyítód várótermében vagy. Bemész az Áldott orvoshoz, vagy megijedve menekülsz amerre látsz? Magadhoz veszel néhány reklámanyagot, tanítást és gyógyszerprospektust, de semmit sem fog segíteni rajtad, ha Jézussal, az Orvossal nem találkozol. Aztán kuruzslókkal, jövendőmondókkal, horoszkóp-magyarázókkal, hamis prófétákkal veszed körbe magad, és az állapotod csak súlyosbodik. Egyszer régen el kellett mennem a fogorvoshoz. Én ha csak a fogorvosra gondolok már a lábam is remeg. Így aztán érthető, hogy a bal felső hatos fogam már menthetetlen lett. Félelemtől idegesen szenvedtem végig a várakozást. Amikor engem szólítottak, valami félelmetes önkívületben rogytam a fogorvosi székbe. Úgy mint a halálra ítélt a villamosszékbe. Kaptam egy injekciót és egy kis haladékot a műtétig: Tessék kinnt helyet foglalni, szólítani fogjuk! Lehet, hogy szólítottak is, de akkor én már árkon-bokron túl jártam. A fogfájást már nem éreztem; semmi okot nem láttam arra, hogy ott maradjak. Aztán menetrendszerűen újra jelentkezett a fájdalom; jött a kuruzslás, a fájdalom sarlatán csillapítása. Végül mégiscsak a fogorvosnál kötöttem ki. Szökésem miatt sűrű bocsánatkérések között beleültem, az “Ítélőszékbe” és megszabadultam a fájdalomtól. Nem egy-két órára, hanem végleg. Ráadásul nem is fájt! Amikor a borítékot az orvos zsebébe akartam csúsztatni, eltolta a kezem: Mit képzel, nekem ez a dolgom, én ezért fizetést kapok! A foghúzás ingyen van.” Kicsit szégyenkezve, de boldogan távoztam a rendelőből. Családom - aki hetek óta csak a savanyú, eltorzult arcomat látta - csodálkozva kérdezte: Mi történt veled, talán elcseréltek? Olyan furcsa vagy. Testvérem, minek távoznál fájdalommal. Itt ma olyan valamit lehet kapni - ingyen kegyelemből -, amit pénzen soha nem vehetnél meg. Örömet, boldogságot, felszabadult életet. Merd azt mondani: Ha ez igaz, akkor nekem ez kell, én ezt akarom. Ha tényleg van szeretet, öröm, békesség, boldogság ingyen akkor én akarom. Nem vagyok hajlandó üres kézzel távozni.

“Aki szomjazik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” Ez a víz azért adatik ingyen, mert olyan drága, hogy sohasem tudnád megfizetni. Mert ennek Isteni vér az ára. Fogadd el Isten cajándékát! Ne légy büszke és ne mond hogy: Semmit sem fogadok el ingyen, valamiért valamit. Ez igaz lehet az embereknél, de nem az Istennél. Jézus azt mondja neked, hogy azt a koldust hívd vacsorára, aki nem tudja neked viszonozni, mert semmije sincs. Ha szereted a koldust meg fogod hívni, ha számító vagy azt mondod: Ezt én nem hívom meg, mert ő úgysem tud visszahívni. Akkor a szegény nincstelennek nem lesz vacsorája, mert te nem hívod az asztalodhoz. Jézus nem vár viszonzást az ajándékért. Csak a bűneid vannak, azt átveszi tőled. Hunyjátok be a szemeteket, hogy láthassátok a láthatatlant. Képzeletben itt állunk a Golgotán a három kereszt előtt! A középsőt nézzétek! Nézzétek a megalázott, megkínzott Istent, a mérhetetlen szenvedést, amit ember fel sem tud fogni! Nos ennyibe került az Élet Vize!

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Uram, köszönjük, hogy eljöttél és hívsz, hogy átadhasd az ajándékot, az Élet Vizét. Lehet, hogy ezen az estén is elmegyünk olyan szomjasan, mint ahogyan ide jöttünk, mert túl büszkék vagyunk elfogadni az ajándékodat. Kérlek, tégy annyira szomjassá bennünket, hogy még térden csússzva is elmenjünk a forráshoz, Hozzád az Élet Vizéért. Te látod, ki az, aki most akarja. Segíts annak, hogy hozzá jusson úgy, ahogyan megígérted.

ÁMEN

 

“Szóljatok Jeruzsálem szívéhez,

és hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának,

hogy bűne megbocsáttatott.

Hiszen kétszeresen sújtotta Őt az Úr keze minden bűneiért.”