A FÖLDBE ESETT GABONAMAG

“Aki elveszíti az életét Énértem, megtalálja azt!” 

Kegyelem és békesség adassék nékünk a Fiútól, újjászületésünk valóságának megtapasztalásához!

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Köszönjük Urunk, hogy a világ világosságává, a föld sójává akarsz tenni minket, hogy általunk láthassanak meg azok, akik Téged keresnek. Emberileg kivitelezhetetlen ez a hatalmas megbízás, de Te megteheted, hogy azzá váljunk, amivé Te akarsz formálni minket. Kérünk, add a Te Szentlelkedet, hogy ne hangozzék igéd hiába! Beszélj velünk egyen-egyenként; mond meg mi az amit közösen vagy külön-külön tennünk kell.

ÁMEN

 

Hallgassátok Urunk tanítását a jól ismert igéből, amelyben így szól hozzánk:

“Jézus pedig felelvén nekik így szólt: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal sok gyümölcsöt terem.” (Jn.12:23-24)

Az ezt megelőző versek arról szólnak, hogy Jézust sokan akarták látni; főleg görögök. Ugyanis Lázár feltámasztása rendkívül kiváncsivá tette az embereket. Látni akarták, ezért mentek a tanítványokhoz. Szóltak Fülöpnek, aki elment Andráshoz, ők ketten pedig Jézushoz. Jézus aztán megmondta nekik, hogy hol lehet majd Őt meglátni. Sehol máshol, csak az Ő gyümölcseiben, a tanítványaiban. “Ahol Én Vagyok, ott lesz az én szolgám is.” Keressétek tehát a szolgáit és meglátjátok Őt, mert minden szolgájában Jézus látszik. Akiben nem, az nem szolga; az egy kíváncsiskodó, talán haszonleső, sok esetben egy kiküldött, besúgó kém. Megtanulja a bibliai szóhasználatot, leutánozza a vallásos viselkedés formáit, földig hajlik Jézus nevének hallatán, mégsem tanítvány. Valami hiányzik belőle. Jézus! Az ilyen fekete angyalban nem lehet Jézussal találkozni, mert más lakik benne. Ez az áltanítvány maga sem tudja kihez tartozik. Sohasem látta Jézust, sohasem volt az Övé, mégis azt hiszi, hogy ő egy a tizenkettőből. Gazdája remekül álcázza, manipulálja; olyannyira, hogy még a legkipróbáltabbakat is be tudja csapni. Napjainkban is sokan keresik az Urat (de méginkább Máriát, a Szűzanyát) úgynevezett Szenthelyeken, mert azt hírdetik a szenzációéhes kémek: Itt meg ott jelent meg! Ennyi aztán elég, hogy a sok görög-lelkületű ember - anyagiakat sem sajnálva - nekiinduljon a hamisreményű kalandnak. Mindenki valami “Isteni”-vel akar találkozni! Keresik a kocsmákban, keresik a türelmi zónákban, különböző szekták halottidéző szeánszain, kábítószerek mámorában, paráznaság fertőjében, ego-istentiszteletek emberáldozataiban. Így keresik mindenhol a világon, de nem találják. A Görögök Fülöphöz mentek és találkozhattak az Úrral. Aki a mai Fülöpöket, Andrásokat keresi fel, az még ma Jézussal vacsorázhat. Mert ma is eljött az idő, hogy Jézus megdicsőíttessék. Mi azért élünk, azért születhettünk ujjá, és azért lehetünk tanítványok, hogy Jézus rajtunk keresztül megláttassék és megdicsőíttessék. De csak akkor, ha az Úr gabonája vagyunk, jó földbe hullva elhalunk, hogy sok gyümölcsöt teremhessünk.

Mindenkinek más és más a földje, ahol el kell halnia, azaz áldozatokat kell hoznia a gyümölcstermés érdekében. A te földed: a családod, a munkahelyhed, az iskolád, a gyülekezeted, a lakókörnyezeted, amibe az Isten belevetett. El kell fogadnod, hogy nem véletlenül vagy ott, ahol éppen vagy. Isteni terv alapján kerültél abba a családba, munkahelyre, gyülekezetbe, stb amiben vagy. Az a kérdés, hogy beleeágyazódtál-e abba földbe, vagy tiltakozva, vergődve igyekszel a felszínen maradni és átkerülni más helyre? Lázadozva harcolsz Isten ellen, mert nem akarod kibírni ezt a borzalmasnak, reménytelennek tűnő helyzetet. Elégedetlen vagy a szüleiddel, házastársaddal, gyermekeiddel, főnököddel, munka és szolgatársaddal, szomszédoddal, gyülekezeteddel. Jó lenne ezen az estén mindenkinek megvizsgálni; Beleestem én abba földbe, amelybe az Isten akart vetni?

Jézus azt mondta: Nem ti választottatok Engem, hanem Én benneteket! Így azt is el kellene fogadnunk, hogy nem mi választunk magunknak körülményeket. Sokszor voltam az életem során nagyon nehéz helyzetben, pedig olyan jónak látszó földet választottam magamnak. Sohasem szűntek meg addig a problémáim, amíg engedelmes és alázatos szívvel el nem tudtam fogadni azt a földet, amelyet az Úr adott nekem. Amikor megadtam magam és saját akaratosságom elkezdett elhalni, már el is indultam a megoldás felé. Te elfogadtad már Istentől azt a helyzetet, körülményt amelybe vetett téged? Jézus csak úgy dicsőíttetik meg, ha a gabonamag beleesik a földbe.

Istennek célja van velünk, azért vetett olyan nehéz körülmények közé. Mindent megtervezett, elkészített a számodra. Nem vetted észre, hogy senki sem tud úgy felzaklatni, bántani, idegesíteni, mint az, aki melletted él, sőt aki lelkileg is közel áll hozzád? Jó lenne végre meglátni és megérteni, hogy mindezek a régi, a belső bűnembered halálát munkálják benned. Elmúlását, hogy tavasszal a kikeletkor szárba szökkenve sok-sok gyümölcsöt teremj. Ki az, aki ne látott volna már a föld színén egy magányos magot? Sokszor a betakarításkor lehet észrevenni egy-egy magányos borsószemet a földön. Nem kerültek a földbe, ezért nem is kelhettek életre, ott árválkodnak egyedül, amíg valamelyik madár fel nem kapja őket. Az önző élet magányos és gyümölcstelen. Nem akarja feladni az egyéniségét, hogy nyerjen egy Krisztusi Új Személyiséget. Elszakad az emberektől és elszakad Istentől. Rettenetes így jutni a földi élet végére! Ki az, aki így, egymaga akar Isten országába bejutni? Mi lesz a szeretteiddel? Mi lesz gyermekeiddel, szüleiddel, unokáiddal? Mi lesz azokkal, akiket az Isten a szívedre helyezett, ha te nem akarsz földbe kerülni, nem akarsz elhalni? Kívül maradnak a kapun. Ők fognak elhalni. Nem lesz gyümölcsöd, meddő leszel, és te is kivágatsz, és tűzre vettetsz, mint a haszontalan fáról megíratott. Azt mondja Jézus, hogy azt a vesszőt, amelyik gyümölcsöt terem, szereti, megtisztítja, gondozza, hogy még több és még jobb gyümölcsöt teremjen. Eredeti állapotodban nem teremhetsz gyümölcsöt. Jákobnak is el kellet halnia, hogy Izraellé váljon. Jézus nem tudta használni Simont, annak el kellett halnia, Kéfássá (Péterré) kellett válnia.

Van egy másik, különleges gabonamag, amelyet Isten küldött; Jézus, az Élő Ige. Ezt a magot bele akarja vetni abba a földbe, amely te vagy. Hogy Ő, mint mag, rajtunk keresztül látható legyen. Ennek hatalmas akadályai lehetnek. A külső életem, a belső életem, a teljes lényem, azaz önmagam. Ahhoz hogy a gabonamag új életet, gyümölcsöt teremjen, a buroknak rothadnia, pusztulnia kell. Engedd, hogy külső burkod és mindaz ami akadályozza Jézus láthatóságát, elpusztuljon! Az ajtó előtt állók mind kiáltanak: Látni akarjuk Jézust! Rajtad múlik, hogy meglássák Őt! Csodálatos látvány tavasszal, amikor elolvadt a hó - bár még csípős a szél - már gyengéden melegít a nap, zöldellik a határ a kikelt vetéstől. Az elvetett mag már elhalt, nem látszik. A néhány magból megsokasodó termés lesz, fontos, új életek.

Lehet, hogy a hatalmasnak, csalhatatlannak hitt igazságodnak kellene elhalnia előbb, hogy működhessen benned Isten igazsága. Mert még mindíg csak neked van annyira igazad! Vagy a jogaid nem akarnak elhalni? Mert neked ugye jogod van az élethez, a csendhez, a tisztességhez, a megbecsüléshez, a tiszta ruhához, a friss ételhez. Jogod van másokkal szemben, akár még az ő rovásukra vagy terhükre is. Ha egyoldalú elvárásaid vannak a környezeteddel, a téged körülvevőkkel szemben, akkor még nem haltak el a jogaid! Elhalt már a mérhetetlen hiúságod, hogy Isten dicsősége végre felragyoghasson rajtad? Jó lenne megvizsgálni önmagad, mennyire hiú vagy, mert ebből pillanatok alatt dicsőségvágy lesz. Az pedig erőlködik, kapaszkodik, ha kell másokat megöldökölve letipor; de életben akar maradni. Ha nem méltányolják, nem értékelik az igazságodat, jogaidat, bölcsességedet, szépségedet, felsőbbrendűségedet, valakiságodat, azonnal megmozdul benned a sértődékenység, mert nem halt még el benned a BÜSZKESÉG!!!

Nézzünk most egy pillanatra Jézusra. Amikor a magvetésről beszél, akkor önmagáról is beszél. Ő az a földbe esett gabonamag, akit Isten idevetett a földi körülmények közé. Ezek a körülmények nem voltak olyan könnyűek mint a tiéd, amit te mégis elviselhetetlennek tartasz. Kietlen, száraz, köves volt az a föld, amelybe Isten belevetette Őt. Senki sem értette, hogy miképpen lesz ebben a semmi földben élet. Nem értette a világ, sokáig nem értette a családja, egyáltalán nem értették a főpapok, sőt a feltámadásig a tanítványai sem. Ő mégis engedelmes volt. Hagyta magát ebbe az átkozott (1.Móz 3:17) földbe belevetni. Szeretném ha legalább ma felnéznénk a keresztre, hogy meglássuk, aztán pedig folyamatosan szemléljük Őt. Meglátni egy pillanat, de nézni végtelen. Hiszen mi mindnyájan az Ő gyümölcsei vagyunk!

Nem esik messze az alma a fájától. -mondja a népi közmondás. Sok igazság van ebben az egy kis mondatban. Akkor szoktuk mondani, ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermek olyan mint a szülő. Ha megbízhatatlan, ha gonosz, ha kiszámíthatatlan, ha alkalmatlan a közösségi életre, akkor azért mondjuk, hogy mindenki lássa: Ez is csak olyan, mint az apja. Jobb elkerülni. Persze van ennek a mondatnak jó értelmezése is. Ez egy rendes ember. Olyan, mint az apja, megbízható, lehet számítani rá. Azért mondtam el ezt a tapasztalatot, mert ez arra a gyümölcsre is igaz, amit Jézus termett. A gyümölcséről megismerszik a fa is. Gondolj egy almára. Ha a kezedbe veszed, szinte látod magad előtt a fa üde, lombos alakját, amint lombjai között elbújva, kivillanva rejtőzik a sok gyümölcs. Persze ez fordítva is igaz. Ha meglátod a rügyező, vagy már lombozó, esetleg virágzó almafát, már látni véled a gyümölcsöt is. A jó gazda előre meg tudja mondani milyen lesz a termés. A jelek - amelyek csak az avatott szemeknek beszélnek - árulkodnak neki. A Jó Kertész azt is látja, hogy a termés miként fog lehullni a fáról, hogyan fog leesni arra a földre, amelyben a fa is benne van. Látja amint a föld - és minden ami benne van - megtámadja és elpusztítja a szép almát. Először a külső burkot, aztán mindíg beljebb-beljebb, míg végül egészen elhal. Aztán napfényünk, a Világ Világossága az ember-gyümölcsmagot kicsalja, fává növeszti, hogy ugyanolyan gyümölcsöt teremjen, mint az a fa, amelyikről ő is származik.

Testvérem, hallod a sokaságot? Az össze-vissza sántikáló sokaságot. Keresik az Életet! Azt mondják, kiáltják: Jézust akarjuk látni! Ha te Jézus gyümölcse vagy, meglátszik benned Jézus, mert nem eshet messze az alma a fájától. Te is olyan lehetsz, mint aki megtermett téged. Pál apostol így ír a Korinthusi gyülekezetnek a második levelében: Azért a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig tibennetek.” (4:12) Neked kell tehát az áldozatot meghoznod, hogy a kíváncsiskodók megláthassák, és Jézushoz kerülhessenek. Illés áldozatbemutatása azért volt győzedelmes, mert először az oltárra tette az áldozatot. Előbb az áldozat, aztán jön a Mennyei Tűz! Akarsz oltáron áldozat lenni? Vállalod, hogy odaszánod magad élő, szent és Istennek kedves áldozatul? Hajlandó vagy feláldozni magadat, hogy mások élhessenek? Vedd fel a keresztedet és vállald, mert Jézust látni akarják! “Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.”

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Áldunk és magasztalunk téged Urunk, mert mindíg célja volt mindennek az életünkben. Mindent azért tettél velünk, hogy Hozzád hasonlóak lehessünk. Bocsásd meg, hogy oly sokszor nem szerettük azt a földet, amelybe vetettél. Pedig az elviselhetetlent Te vállaltad magadra. Áldott légy érte! Kérünk Urunk, add meg ennek a világnak, amire szüksége van, hogy dicsőíttessék a Te neved ezen a földön.

ÁMEN

 

“Nem kézzel alkotott (templomba) - az igazinak csak másolatába - ment be Krisztus, hanem magába a Mennybe; azért hogy miértünk megjelenjen Isten színe előtt.” (Zsid.9:24)