FIZESD MEG NEKEM!

(Máté evangéliuma 18. rész alapján)

 “Bocsásd meg vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

 

Kegyelem és békesség adassék nekünk bőségesen, a mi Urunktól jövő tanítás által!

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Köszönjük Urunk, hogy minden megújulás ítélettel kezdődik! Köszönjük, hogy meg kell most állnunk előtted, hogy megítélj bennünket. Köszönjük, hogy megítélsz, azért hogy részesei lehessünk Országodnak már itt a földön. Köszönjük, hogy te akarsz megítélni, mert Te kegyelmes vagy, ellentétben az emberekkel. Köszönjük, hogy nincs végünk, mert tart még a kegyelmi időd. Köszönjük, hogy Te vetted át a mi tartozásainkat, és azt értéke felett meg is fizetted. Köszönjük, hogy a Bírói széked előtt állhatunk. Köszönjük, hogy nemcsak a múltunkat, jelenünket, de a jövőnket is megbocsátottad. Köszönjük, hogy kiontott véred tisztára moshat bennünket, ha mi is akarjuk. Köszönjük, hogy Te mindig meghallgatsz minket. Áldunk Téged, mert Te Megváltó Istenünk vagy!

ÁMEN

 

Úgy, mint régen a pusztában az ötezer, üljünk Jézus mellé, és hallgassuk meg tanítását, és fogadjuk el az Élet Kenyerét és Vizét, hogy soha meg ne éhezzünk, meg ne szomjazzunk. Így szól Urunk példázata: Kiment a szolga és találkozott eggyel az ő szolgatársai közül, aki adósa volt száz dénárral. Megragadta őt és fojtogatni kezdte, mondván: Fizesd meg nekem, amivel tartozol! Leborult az ő szolgatársa a lábai elé, és így könyörgött hozzá: Kérlek légy még türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked! De az nem akarta, hanem börtönbe vettette őt, addig amíg ki nem fizeti amivel tartozik. Látták az ő szolgatársai a történteket, amin nagyon elszomorodtak; elmentek hát és beszámoltak az ő uruknak, minderől ami történt. Akkor előhívta őt az ura és így szólt hozzá: Gonosz szolga! Én minden adósságodat elengedtem neked, mivel könyörögtél hozzám. Nem kellett volna-e neked is ugyanúgy könyörülnöd szolgatársadon, ahogyan én könyörültem rajtad? És megharagudott az ő ura; átadta őt a hóhérok kezébe, amíg megfizeti mind, amivel tartozik. Ugyanígy fog cselekedni az én Mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsájtja mindenki az ő atyjafiának (hittestvérének) vétkeit!.” (Mt.18:28-35)

Minden az ítélettel kezdődik, és az ítélettel lesz vége! Halálos ítélettel születtünk erre a világra. Megmondatott: “meg fogtok halni, ha…”. És mi az ítéletet, a halált választottuk. De Isten nem olyan kegyetlen hozzánk, mint mi önmagunkhoz. Amnesztiát, kegyelmet adott, egy helyettesítő ítéletvégrehajtással. A büntetést nem engedte el, csak átruházta másra. Jézusra, aki mindent kifizetett helyettünk, minket kivett a hóhérok kezéből és elbocsátott. Még a zsidó Főpap is ezt mondta: Hát nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon!? De ezt nem magától mondta, hanem - mint főpap - megjövendölte, hogy Jézus meghal az egész népért. (Jn.11:50) Lehet kezdeni egy másik, egy boldogabb, szabadabb, új életet!

Kiment a szolga és találkozott eggyel az ő szolgatársai közül, aki adósa volt száz dénárral. Megragadta őt és fojtogatni kezdte, mondván: Fizesd meg nekem, amivel tartozol! Csak ez az egy ember tartozott neki? Lehet, de az is lehet, hogy több. De ő - mint adós - csak egyedül állt az ura elé. Az ítéletkor mindenki egyedül marad a Bíróval. A tét: Ítélet vagy Kegyelem. Ő először kegyelmet kapott, viszont irgalmatlan volt a hozzá könyörgőhöz. Most engedték el neki a nagyságrendekkel nagyobb adósságát. Elfelejtette volna, hogy vele milyen irgalmas volt az ura? Mi is - akik hívőknek mondjuk magunkat - hamar elfelejtjük, az ajándékba kapott krgyelmet. Aki elfelejti a régi bűneiért kapott bocsánatot, az hálátlan. Aki elfelejti, honnan szabadította ki Jézus, az irgalmatlan tud lenni a testvérével.

Érthetetlen a bocsánatot nyert ember, akinek megadatik, hogy szabadon új életet kezdhessen, ő pedig nem bocsát meg a neki tartozónak, sőt a martalócok kezébe adja. Hogyan élhet vissza az ember így a kegyelemmel? Még fel sem száradtak szemeiről az öröm és a hála könnyei, de a szolgatársát máris ítéletre viszi. Azt a szolgatársát, aki valami semmiséggel tartozik, ahhoz képest, amit neki engedett el az Ura.

Talán azzal tartozik valaki neked, hogy rendetlen, ügyetlen, vagy nem köszön előre, nem méltányolja közeledésedet, nem elégíti ki vágyaidat? Sokminden lehet az, amit nem tesznek meg körülötted, amivel úgy érzed tartoznak neked, de bármi is legyen, az semmiség ahhoz képest, amit neked engedett el az Urad. Te egy semmiségért hóhérok kezébe adod a szolgatársadat, és elfelejted, hogy nemrég még te is fizetésképtelen voltál, de az Úr kihozott az adósok börtönéből? Akkor az irgalmas Istennek, irgalmatlan gyermeke vagy, aki fizetni nem, csak követelni tudsz. Nem félsz, hogy eljön egyszer a te hiteleződ, és számon kéri rajtad minden adásságodat!? Mit teszel, ha azt mondja az Isten? Fizesd meg nekem, egyszülött Fiam kiontott vérét, mert tartozol vele, mert a te adósságod miatt ölték meg, hogy új életet kezdhess. Fizesd meg nekem, hiszen te is végrehajtod a saját ítéleted a neked tartozókon. Gondolkodj és cselekedj, mielőtt a hóhérok kezébe esnél! Hívd elő és bocsásd szabadon foglyaidat. Azokat, akiknek a nyakát fojtogatod, akiket börtönbe vetettél semmiért. Felfogod, hogy Isten ítélete mennyire jogos és igazságos lenne veled szemben? Miért vetetted a börtönbe a szolgatársadat? Azért mert van saját elképzelése? Mindent elront maga körül? Jobban szeretik, mint téged? Mert még fiatal és tele van dinamikus lendülettel és naivsággal? Nem tartozik a te fajtádhoz? Már annyiszor becsapott? Nem lehetsz rá büszke, mert nem vitte semmire? Milyen vádpontok alapján tetted a foglyoddá? Ne fojtogassd állandó kritikáiddal, a torkára fagyasztott szavaiddal, gyilkos tekinteteddel! Kik a foglyaid? A családtagjaid, beosztottaid, a náladnál gyengébbek? Bocsásd szabadon őket! Ahogyan te könyörögtél a te Uradnak, ők is úgy könyörögnek neked: Kérlek légy még türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked!

Egyszer egy közös szolgálatra utaztam egy idős, nehezen mozgó pásztorral. Amikor a kocsiból ki kellett szállni, én már régen kint álltam és fogtam a szolgatársam felőli kocsiajtót. Nem mondtam ki, de ezt gondoltam: Mozgás, mozgás, nincs időnk. Az öreg pásztor mindent értett, mert azt mondta: Tudom, hogy a terhedre vagyok, de légy türelmes hozzám, én már nehezen mozgok, mert öreg vagyok. Szégyelltem magam, mert éppen az, ami a legjobban kellett volna, türelmem nem volt. Nem tudtam neki hitelezni, hogy el tudjuk végezni a szolgálatot. Követelésem volt vele szemben. A gyorsaság, a jó szolgálat követelése.

De az nem akarta - mondja tovább az ige. Nem akarta, mert nem volt már hitele, már nem hitt a könyörgőnek. Eszembe jutott, amikor a kánaáni asszony odament Jézushoz és kért Tőle. Jézus adott neki, mert az asszony bizalommal és hittel ment Hozzá. “Asszony nagy a te hited.” -mondta és adott neki. Az asszony annyira hitt hitt a kegyelmező személybe, hogy néhány kicsi morzsa is elég lett volna neki Jézustól.

Tudsz-e másoknak kegyelem-hitelt adni vagy azt mondod: Kutyából nem lesz szalonna! Tudod mit jelent ez? Azt, hogy elvesztetted a hitedet Jézus hatalmában. Nem hiszed el, hogy Jézus a kövekből is tud fiakat támasztani magának? Pedig a mennyország csupa kutyából lett szalonnával van tele! Legyél a legreménytelenebbnek látszó embernek is hitelezője. Mert egyetlen morzsa is elég a megkötözöttnek, a paráznának, iszákosnak, drogosnak, hogy levegőt, szabadságot kapjanak. Jó lenne, ha megnyílna a véleményed, tapasztalatod, kritikád, szenteskedésed börtöne, és a kegyelem egyetlen morzsája szabaddá tenné rabjaidat. Jusson eszedbe mindenki, aki tartozik neked és engedd őket szabadon. Megloptak, becsaptak, hamisan vádoltak, kijelentették a titkodat, elhagytak, megcsaltak, elvették egyetlen báránykádat? Mind ez csak száz dénár! De amivel te tartoztál, amit az Isten neked engedett el, tízezer talentum. Elárulás, megtagadás, korbácsolás, arcul köpés, megfeszítés, tövissel koronázás, ez a tízezer talentum. Száz dénárért tízezer talentum! A legjobb, legszentebb üzlet!

Nincs ébredés, nincs megtérés, alszanak, betegek és meghalnak sokan a gyülekezetekben. Mert keresztbe tartoztok egymásnak a száz dénárral, és azt kegyetlenül behajtjátok. Nem féltek, hogy megjön Uratok, és követelni fogja tőletek azt, amivel ti tartoztok neki? Követelni a fogja mind az tízezer talentumot! Azt mondtam az előbb, hogy nincs a gyülekezetekben ébredés, megtérés, alszanak betegek, és sokan meghalnak a keresztbe tartozás és a könyörtelen fojtogatás miatt. Ki kell egészítenem még azzal is, hogy azért sincs élet sok gyülekezetben, mert - látva a hitelezők gátlástalanságát - sokan megszomorodnak és elmennek. Megalapítják magányukban a Csalódottak Egyházát.

Engedd el az adósságot, mert megszomorítod a testvéreidet, akik aztán bepanaszolnak az Úrnak. Nem azért mert árulók, hanem azért mert fáj nekik. Aztán jön az elszámolás. Úgy ahogyan az Urunktól tanult imában mondjuk: (Úgy) bocsásd meg vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! Csak úgy, és nem jobban. Hányszor bocsátunk meg úgy, hogy aztán felemlegetjük, napirenden tartjuk az esetet. Megbocsátani annyit jelent; igyekezni elfelejteni, mintha meg sem történt volna. Nincs kétféle mérce! Istennel kegyelmi viszonyba akarok lenni, embertársaimmal pedig jogviszonyba?! Jó lenne ezt a gondolkodásmódot elfelejteni, és egyenlő mércével mérni. Sokszor azért esünk vissza, bukunk el, sínylődünk a börtönünkben, mert nem vagyunk irgalmasak. Kopár és üres az életünk, mert rabok vagyunk. A nagyképűség, beképzeltség, irgalmatlanság rabjai. Kínoznak a hóhéraid; a bűnös gondolataid, vagy megkötözöttségeid, talán saját - még magad számára is kibírhatatlan - természeted, vagy sötét hatalmak. Ezek öldökölnek téged, te meg a semmit akarod behajtani. Próbáld meg, engedd el azt a száz dénárt, és minden megváltozik!

Ez az egyetlen dolog, amivel az Úr nem tud, nem akar semmit kezdeni. Ez a farizeusi magatartás. Ember, aki ítélsz, menthetetlen vagy; mert amiben mást elítélsz, abban önmagadat is kárhoztatod, mert ugyanazokat műveled te is, aki ítélsz. (Róm.2:1) Izraelben minden ötvenedik év az Elengedés Éve. Ilyenkor minden adós megszabadul a tartozásától. Engedd el szolgatársad adósságát; legyen az újszövetségben minden év az Elengedés Éve! Ne ítélj, hogy ne ítéltess!!! Mert amilyen ítélettel ítélsz, és amilyen mércével mérsz, olyannal ítélnek téged is, és olyannal mérnek neked is. (Mt.7:1)

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Uram, jó lenne, ha mindnyájan irgalmasak és kegyelmesek tudnánk lenni, mint ahogyan Te is az vagy hozzánk. Bocsásd meg a szenteskedő beszédeinket, mert üres beszédek ezek. Kérünk Téged, szabadíts meg önmagunktól, mert mi önző, beképzelt, valakiság betegségével megfertőzött adósok vagyunk. Add nekünk Szentlelked erejét és szeretetét, hogy a Tőled kapott irgalmat, kegyelmet tovább tudjuk adni azoknak, akik nekünk tartoznak. Áldott légy érte!

ÁMEN

 

“Zákeus pedig előállván, azt mondta az Úrnak: Uram, ime minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom. És ha valakitől valamit - viszályt okozva - elvettem, négyszer annyit adok vissza neki. Jézus pedig ezt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivelhogy ő is Ábrahámnak fia.”

ÁMEN