EGY NYITOTT AJTÓT ADTAM ELÉD

(Jelenések könyve 3.rész 8b)

 “Aki ezen túlmegy, és nem marad meg a Krisztus tanításában, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart ebben a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja.”

 

Az Úr irgalmazzon és kegyelmezzen nekünk; adja Szentlelkét, hogy mindnyájunk számára nyilvánvaló legyen, ki a hamis és ki az igaz gondviselő!

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Istenünk! Te aki az élet és halál Ura vagy, aki minden tudást és bölcsességet birtokolsz, aki megváltottál és életet szereztél nekünk, könyörülj rajtunk és nézd el a tudatlanság idejét! Könyörülj és add a te Szentlelkedet, hogy kiszabaduljunk a sötétségből! Nyisd meg szemeinket a láthatatlanra, hogy megláthassuk az elhívottakat és kiválasztottakat; megismerhessük a te igazságodat! Kérünk, ne engedj tévelyegni, leplezd le a hamis tanítókat, szabadíts meg tőlük, de őket is gazdáiktól, az embergyilkos ördögtől! Jöjj most közénk Jézus és prédikálj nekünk!

ÁMEN

 

Hallgassátok, mit mond a Lélek a gyülekezetnek ezen a napon. Így szól hozzánk az Úr: Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából - olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok - és kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak le a lábaid elé, és tudják meg, hogy téged szeretlek. (Jel.3:9) A Filadelfiai gyülekezet angyalának és pásztorának szól ez az üzenet. Emberekről szól, akik zsidónak mondják magukat, pedig nem azok. Sajnos az ilyen emberekkel sok baj van. Az egyik része tudja, hogy ő nem zsidó, mégis annak mondja magát. Ők azok, akiket talán meg lehet győzni. A másik része nem tudja, hogy nem zsidó; ők esküsznek rá, hogy azok. Nos ez a csoport - emberek által - gyógyíthatatlan. Ne féljetek tőlük, mert azt mondja Jézus: Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak le a lábaid elé. Jézus ezt az akkori Filadelfiai gyülekezetnek mondja, de nekünk szól. Ezek a megtévedt "tévedhetetlenek" azonban nem a mi, hanem a bennünk élő Krisztus lábai elé fognak leborulni!

Minden olvasáskor őszinte együttérzéssel voltam a Filadelfiai gyülekezet Angyala iránt. Annyiszor elmondtam imáimban: Köszönöm Uram, hogy nekem nem adtál olyanokat, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok. Köszönöm Uram, ha elém akarod hozni őket, hogy leboruljanak a lábaimnál, de ha lehet, akkor inkább ne tedd! Jó nekem ez a kis csapat, ez a megtért nyáj, ezeket legalább ismerem. Ennyi bőven elég nekem! Mégis bekövetkezett az, amitől annyira féltem. Olyan helyzetbe kerültem, hogy az első pillanatokban azt sem tudtam, ki a zsidó, én vagy azok, akik kiközösítettek engem. A kiközösítés olyan szenteskedő, szeretetet utánzó, tanító-kioktató jellegű volt, hogy már majdnem hálát éreztem, amiért a gyülekezet képviselője eltanácsol. De az Úr hamar felnyitotta a szememet. Csak Jézus tud úgy kérdezni, hogy minden kérdés egyben válasz is. “Mondtam Én, hogy menj közéjük? Tudtad, hogy a tiszta búzának semmi köze a konkolyhoz? Megmondtam, hogy tévtanítók jönnek majd az Én nevemben, és sokakat becsapnak? Mondtam, hogy hagyjátok el az együgyűséget? Ki az, akit földre teper a Lélek? Nem láttad, hogy nincs gyümölcs? Te mégis, a sivatagban lévő száraz fáról akartál gyümölcsöt szedni! Nem vetted észre, hogy már minden igaz elhagyta Sodomát és Gomorát? Láttad, csak nem hitted, mert Valaki akartál lenni a senkik között! Azért aláztalak meg éppen velük, hogy utolsó légy a legutolsók között! De ne félj, mert: “Vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.” (Luk.ev.13:30)

Itt be is fejezhetném a történetet, mert mondhatnám, hogy így kerek. Mégsem mondom, mert ide kellett jönnöm közétek. Ide, ahol többen zsidónak mondják magukat, pedig nem azok. Tudta az Úr, hogy tartok tőlük, éppen ezért engedte meg, hogy ide jöjjek. Három éve is elmúlt, hogy utoljára itt jártam. Akkor olyan szépnek látszott minden. Mindíg szeretettel gondoltam rátok, és példaként állítottalak benneteket a viszálykodók elé. Most ugyanabban a szakadozó állapotban vagytok, mint az a közösség, ahonnan éppen a napokban zártak ki engem. Nem kívánok azoknak az atyafiaknak a háta mögött beszélni, de tanulságképpen - név nélkül - el kell mondanom, milyen ürügyet kreáltak az eltávolításomhoz. Tudom, hogy ti is egy semmiség miatt kerültetek ebbe a meghasonlott helyzetbe. Helyes és jó az, ha a pásztor tudakozódik az Úrtól, hogy miért nincs ébredés, miért nincs megtérés, miért nincs gyümölcs. Csak a tudakozódást mindig így kell kezdeni: Uram, mutasd meg nekem, hogy mi az, amit rosszul teszek, hozd napfényre a vétkeimet, alkalmatlanságomat, hogy láthassam, miért nincs tekintélyem, miért nem hallgatnak rám gyülekezet tagjai? De a tudakozódás leginkább így kezdődik: Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei? Ebben az esetben mindenáron be akarják bizonyítani a megvádolt személy bűnösségét, mint egy "koncepciós perben", függetlenül a helyzet igazságtartalmától! Így aztán mélyebb vizsgálat nélkül kiközösítik a megvádolt embert. Ezt tették azok is, ahonnan kiszabadultam, és ezt teszitek ti is. Náluk az ürügy egy ige értelmezése volt. Céljuk pedig; megszabadulni a "családi-vállalkozás-gyülekezet" pásztorára veszélyesnek tartott igehirdetőtől! Aki - szeretném remélni, hogy nyelvbotlás miatt - azt prédikálta a jelenlévőknek, hogy nem szabad testvéreinkkel kapcsolatban negatív kijelentéseket mondani, mert az beteljesedik, mint egy átok. …!?!…

A nyilvánvaló tévtanítás ellen szót kellett emelnem, tehát azt mondtam: Igaz, tartózkodnunk kell az átokmondástól, de azt azért mégsem kell elhinnünk, hogy egy ember a kimondott beszéde által hatásosan megátkozhatna egy újjászületett Krisztusi Embert! Mert az ilyen emberben az Isten él a Krisztus által. Nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézés Izráelen. (4.Móz.23:23) -mondja az Úr. A keresztáldozat tökéletesen megvédi a Benne élőket. Pál ezt mondja:Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ki az, aki hatékonyan megátkozhatná a bennünk lakozó Istent?!?

Nos, egy kis türelmi idő után elszabadult a pokol. A pásztor kijelentette: Amíg nem tudunk egyetérteni, amíg én másképp magyarázom az igét, mint ő, addig nem szolgálhatok a gyülekezetében. Kár hogy azt hitte szegény, balga szolga, hogy ezzel jót tett kis csapatának. Megeggyezni kettőnknek nem egymással kell ugyanis, hanem mindannyiunknak az Isten Igéjével!!! Örükök, hogy Jézus megszabadított onnan.

Amint hallom, nálatok is ilyen ürügyekkel akarja az ördög megtizedelni a közösséget. Ti, akik több mint negyvenen vagytok, szeretnétek négyen maradni, mint azok, akikről beszéltem? Semmiképp se döntsetek elhamarkodottan, Isteni tanács nélkül! Jézus sem döntött soha az Atya nélkül. Nálatok két ÜRÜGY van. Az Úrvacsora, és a pásztor javadalmazása. Mindkettő ürügy lehet a teljes szakadásra. Biztosan a jobbítás szándékával feszültök egymásnak, amikor az egyik csapat azt mondja, hogy musttal, a másik pedig azt, hogy borral vegyétek az Úrvacsorát. És most tőlem várjátok a csalhatatlan igazságot. “Ember, ki hatalmazott fel rá engem, hogy bírótok legyek…?” (Lk.12:14) -mondta egy alkalommal a civakodóknak Jézus. Nem leszek a bírótok ebben a dologban, mert nem hatalmazott fel erre engem az Úr. Különben is úgy vagytok, mint a farizeus írástudók és főpapok, akik kísérteni akarták kérdéseikkel Jézust. Tudták ők az igazságot, csak kíváncsiak voltak, hogy Jézus kelepcébe esik-e. A házasságtörő asszony esetében, vagy a szombati kalásztépésben, gyógyításban, a böjtölésben, az evés előtti kézmosásban, és Jézus minden tettében keresték a hibás láncszemet. De nem találták, mert Jézusnál nincs. Ahogy az istenkísértőknek megadta a választ, nektek is meg fogja adni. Tőle tudakozódjatok! Tudom én, hogy az egymás elleni harc hevében a legnyilvánvalóbb igazságot sem veszitek észre, mert nem felfelé, hanem egymásra figyeltek, keresvén, hogy kit mi módon tudnátok hamisságon, tévtanításon kapni, amiért aztán nyelvetekkel alaposan megvesszőznétek, lelkileg pedig meg is köveznétek. Ne reménykedjetek abban, hogy Jézus közöttetek marad az ilyen vallásoskodó, szenteskedő színjátékban! Mit is tanácsolhatnék? Tegyétek le előbb az oltár előtt az ajándékotokat, rendezzétek le egymással testvéri szeretetben a vitás ügyeiteket, aztán menjetek vissza együtt az oltárhoz, Jézushoz. Hivatásos próféta nem vagyok, de azért megpróbállak felkészíteni benneteket Jézus várható válaszára. Elmondásotok szerint, vitáitok alapja az, hogy a Szent Jegyek-et borral, vagy musttal vegyétek magatokhoz. Aki a bor mellett kardoskodik, az azt mondja, hogy így van megírva a Szentírás ban. A másik csoport azt mondja, semmiképpen sem tehetik ki a visszaesés veszélyének a gyülekezet azon három tagját, akit éppen az alkohol rabságából szabadított meg az Isten. Nem bántani akarlak benneteket atyámfiai, de meg kell mondanom, hogy mind a két csapat rossz úton jár. Ne arra gondoljatok, hogy mint a híres "Fülemüle" című vers bírója, valamiféle saját haszon érdekében kimondott harmadik utat javaslok. Csodát se tőlem várjatok, mert semmit sem fogok mondani, amit magatok is ne tudnátok. Tudjátok ti a választ, csak a harci tűz és dobszó megvakított, megsüketített benneteket.

Szeretném, ha a borért harcolók megmutatnák nekem, hogy hol van megírva, hogy csak borral lehet úrvacsorázni. Jézus nem mondta, hogy ez a bor az én vérem, de azt sem, hogy ez a must az. Hanem így szólott: “E pohár az Új Szövetség az Én vérem által.” Nincs leírva, hogy mi volt a pohárban. Sok részlet nincs leírva a Szentírásban, azért mert nem fontos. Sok helyen mondja az Úr: Egy ember… valaki…” Ennyit mond róla és nem többet. Lehet fiatal, lehet aggastyán, lehet férfi, lehet asszony. Nem a személy a fontos, hanem amit tesz. Itt sem az a fontos, hogy mi van a pohárban, hanem az, hogy a Jézus vére által felkínált Újszövetség Megszentelt Jelképe az, ami a pohárban van. Lehet, hogy azon az a páskavacsorán - a korabeli zsidó szokás szerint - a poharakban bor volt. A Kánai menyegző történetéből tudjuk, hogy Jézus nem ellenezte a mértékletes borfogyasztást. Timóteus gyomorpanaszaira is bort javasolt Pál apostol. Élj egy kevés borral! -írta neki levelében. Az a tény, hogy azon éghajlati körülmények között, a mai kémiai szerek hiányában nem volt sokáig tárolható a must, mert hamar kiforrt, arra enged következtetni, hogy a tanítványok poharában valóban bor volt az utolsó vacsorán. Forrásban, erjedésben lévő ital pedig tisztátalannak számított a zsidók szemében húsvétkor, úgy mint a kovász.

Máté így írja le: Vette a poharat és hálákat adván, átadá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan. Mert ez az én vérem. Márk ezt mondja: Felvette a poharat, és hálákat adván, átadá nékik, és ittak abból mindnyájan. És mondá nékik: Ez az én vérem. Lukács beszámolója szerint: Felvette a poharat is ……. ezt mondván: E pohár az újszövetség az én véremben. Pál, aki a legrészletesebben írta le az Úrvacsora eredetét, ezt írja: Hasonlóképpen a poharat is vette …… ezt mondván: E pohár az újtestamentum az én vérem által. Mindannyian pohárról, újszövetségről és Jézus véréről beszélnek. Az én értelmezésem szerint az a fontos, hogy aki iszik abból a pohárból azzal Jézus megerősíti az újszövetséget, az Ő vére által. Tehát nem a bor, vagy a must, hanem a Vér és az Újszövetség a fontos!

Protestáns anyaszentegyházunk gyakorlata szerint az Úrvacsorát borral vesszük magunkhoz, és semmi nyomós okunk nincs arra, hogy ezen változtassunk. Még akkor sem, ha vannak köztetek olyanok, akik az alkohol rabságából szabadultak. Ezt nem azért mondom, mert nem szeretem azokat az embereket, és kísérteni akarnám a borivásával őket. Nem erről van szó! De jól figyeljetek az Igére: Akit a Fiú megszabadított, az valóságosan szabad! Ez a szabadítás az egyetlen védelem a visszaeséstől, nem a must ivása. Ha a Fiú valóban megszabadította az illetőt, nem pedig egy emberi önmegtartóztatás folyamatában vannak a testvérek! Aki hiszi és vallja, hogy az a pohár a Krisztus vére által való szövetség jelképe, az teljes védelemben van!

Természetesen nem szabad kísérteni az Urat, mert a Krisztusi szabadság nem a bűnre való szabadosság. A valóban megszabadult ember ne járjon a kocsmába, és ne mondja az első vagy sokadik pohárra, hogy ő csak az újszövetség jegyeit veszi magához. Ha elhagyja a szentség útját, védelem nélkül marad, és valamelyik árok partján fog ébredni mámoros álmából.

Egy megtért, Krisztust követő családdal történt a következő eset. A nyári hőség elől menekülve a fiatal férj, feleség és a kisiskolás fiú a Dunaparton kereste a hűsülést. Sajnos nem jutott nekik hely, még annyi sem, ahová a plédet letehették volna. Ezért a férj vezetésével tovább menetek. Találtak is egy feltünően üres partszakaszt. A szemnek kellemes volt. Fűzfák és bokrok adták a hűs árnyékot az üde, füves pázsiton. Csak néhányan heverésztek itt-ott. Tábort vertek hát ők is. Már előkerült a labda, úszógumi, elemózsia, amikor a kisfiú kezdte kibetűzni a parton álló hatalmas tábla szövegét. Különösen veszélyes partszakasz! Erős sodrás és örvényveszély miatt a fürdőzés szigorúan tilos!!! Jól van, mondta az apa, mi nem fürödni, csak hűsölni akarunk. Aztán jött a reggeli; termoszból kávé, majd következett a játék. Apa és fia önfeledt labdázással, az anya félárnyékban való napozással múlatta az időt. A tikkasztó hőség és a labdázásban való kiizzadás miatt szinte csalogató volt a Duna hűs vize. Előbb az apa ment be térdig, majd hívta a fiát is: Gyere kisfiam eddig te is bejöhetsz. Játékosan locsolták egymásra a vizet, majd a férfi hátra fordult, hogy a feleségét is becsalja. Ebben a pillanatban a kisfiú egyetlen lépése elég volt ahhoz, hogy elnyelje a különösen veszélyes partszakasz. Az apa a sikertelen csalogatás után visszafordulva kétségbeesve látta, hogy eltűnt a gyermeke. Szinte önkívületi állapotban kiabált és csapkodta a vizet, de a fiút nem találta. Az a partszakasz azért volt különösen veszélyes, mert 8-10 méter mély kutak voltak a víz alatt. A kutak egymásba való átfolyása időnként nagyon veszélyes örvénylést okozott. A kisfiút ilyen örvény rántotta magába, és csak négy nap múlva engedte szabadon a kis élettelen testét. A temetésen a rettenetes önvádtól összetört szülők feltettek egy kétségbeesett kérdést: Uram! Hol volt a Te védőangyalod, amikor ez történt? Nos, a védőangyal ott volt nem messze. A figyelmeztető tábla kihelyezését is Ő sugallta az embereknek! Ő nem ment be a vízbe, mert betartotta a törvényt. A család nem az Isten útján járt, amikor bement a tiltott zónába. A védőangyal pedig csak az Isten útján védhet meg bennünket. Erre van felhatalmazása.

Summázva: Ha Isten útját járva, Jézus parancsát betartva üríted a szent vér jelképét tartalmazó poharat, védelemben vagy. Bármilyen súlyos alkoholista is lehettél, nem fogsz visszaesni. Ha hiszed és akarod, Jézus úgy megőriz, hogy egy hajszál sem eshetik le a fejedről az Ő tudta nélkül. Áldott legyen érte!

A másik szakítópróbátok a pásztor javadalmazása. Jézus azt mondja az övéinek: Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Igaz azt is mondta: Méltó a munkás az ő bérére. A kérdés már csak az, hogy ki a munkás? Ha a pásztor vasárnaponként egy órában átadja, amit ő is ingyen kapott, akkor ő is adja át ingyen. Ha hat napon át munkálkodik és végez minden dolgot a gyülekezet javára, akkor méltó a bérére! Ti csak visszaadjátok a tizedet Istennek, abból az egészből, amit az Úr adott nektek. A tizedet úgy add, mintha az Úrnak adnád! Azt pedig Isten átadja a Lévitának. Tehát nem te adod a pásztornak! Azért van ez így, mert a Lévita nem kapott örökséget a világból, mint te, hanem teljes idejű szolgálatot teljesít! Az Egyház nem demokratikus intézmény, az a Sátán működési rendszere! Itt Teokratikus Királyságnak kell működnie, ahol a Mózes székében ülő pásztor dönt. Isten Országában a presbitérium tanácsadó, nem pedig döntéshozó testület! Lásd a Mennyei Huszonnégy Vén Tanácsadó Testületét!!! Emlékezzetek meg a Mózesnek ellenálló presbiterekről, Kóréról és lázadó csapatáról; hogyan nyelte el őket élve a föld, alászállván a pokolra!

Ennyi, amit el kellett mondanom nektek ezen a napon. Mindezeket ti is tudjátok, csak az egymás elleni harc megvakított és megsüketített benneteket. Nem az a ti problémátok, hogy bor vagy must, és az sem, hogy a pásztor kapjon e vagy sem. Az a ti bajotok, hogy mindnyájan Valakik akartok lenni! Térjetek meg ebből a gondolkozásból és béküljetek meg egymással még az úton, különben az Igaz Bíró szigorúan megítél benneteket! Ő úgy fog szétválasztani titeket, mint a pásztor a kecskéket és a juhokat. A juhokat a jobb keze felől, a kecskéket bal keze felől állítja. Akkor ezt mondja a Király a jobb keze felől állóknak: Gyertek Atyámnak áldottai, örököljétek ezt az Országot, amely a számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert… Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Mert… (Mt.15) Ti hová igyekeztek? Fogjátok meg egymás kezét, hogy Jézus is megfogja a tiéteket, és együtt kövessétek Őt! Nem könnyű az út, a Valakik nem, csak a senkik tudják végigjárni. Csak az alázatosak tudnak felkapaszkodni a Golgotára; csak ők képesek megfeszíteni a saját keresztjükön önmaguk EGO-Istenét. Csak ők fognak Jézussal együtt bevonulni az Ő dicsőségébe. Az igazságosan ítélő Úr legyen áldott érte!

ÁMEN

 

 

Imádkozzunk a zsoltárossal együtt!

Kiáltásom jusson eléd, Uram, szavad szerint taníts engem! Könyörgésem jusson el hozzád, szabadíts meg ígéreted szerint. Ajkam zengjen dicsérő éneket, mivel megtanítasz törvényedre. Nyelvem dicsőítse beszédedet, hisz minden parancsod jogos. Nyújtsd ki kezed segítségemre, mert törvényedet választottam. Uram, hozzád esengek szabadulásért, mert törvényed örömömre van. Csak éljen a lelkem és áldjon téged, és utasításaid segítsenek engem! Eltévedtem mint a bárány, mely útját vesztette. Keresd meg szolgádat, hiszen nem feledkeztem meg törvényeidről! (119.Zsolt.170-176)

ÁMEN

 

 

Vegyük Urunk áldását!

“A szíveteket szaggassátok meg ne a ruháitokat, és úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert Ő könyörületes és irgalmas, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű, és bánkódik a gonoszság miatt.”

ÁMEN