“VIGASZTALJÁTOK NÉPEMET!”

“Íme eljön hozzád Királyod, aki igaz és diadalmas. Alázatos Ő, és szamáron ül, szamárcsikó hátán.”

 

Adjon kegyelmet és békességet mindnyájatoknak a Király, aki úton van hozzátok, mint a ti személyes Megváltótok!

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Hálát szeretnénk adni neked Urunk, az első Adventért és az első Karácsonyért! Köszönjük az ünnepeket, és hogy általuk is meglátogatsz minket személyesen! Kérünk Téged, segíts utat készíteni a Te számodra egészen a szíveinkig; tölts fel minden bennünk lévő, Tőled elválasztó lelki völgyet, és ronts le minden ellened szegülő elmebeli magaslatot! Áld meg a mai alkalmunkat, Te adj igét nekünk, és Te magyarázd köztünk! Add nekünk Szentlelkedet, hogy megértsük és megcselekedjük minden tanácsodat; hogy ezen a sokadik karácsonyon végre igazán Veled találkozhassunk, Veled ünnepelhessünk!

ÁMEN

 

Ebben az évben ez az utolsó találkozásunk. Jó lenne, ha ezentúl az ünnepeink és a jövőbeni alkalmaink minden esetben a megérkező és mindnyájunk szívében cselekvő Jézussal telnének el! Jó lenne, ha megemlékeznénk arról, hogy abban a házban, ahová Jézust befogadják, megváltoznak a tulajdonviszonyok. Minden Jézusé lesz, mindennek Ő lesz az Ura. Azért mondtam ezeket az igeolvasás és magyarázat előtt, hogy aki Jézussal akar karácsonyozni, az jól gondolja meg, mert ha behívja a házába, Ő csak mint mindennek az Ura hajlandó bemenni! Bárcsak igaz lenne ezentúl minden hajlékra a mondás: “Én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.”

Hallgassuk tehát Istenünk Igéjét, hogy megtanulhassuk, miként válik ez valósággá az életünkben. Így szól az Úr: Vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet!!! - mondja Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék fel minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az Úr maga mondja ezt. (Ézs.40:1-4)

Olyan megnyugtató, reménykeltő, szinte ünnepi ajándék volt számomra, amikor azt olvastam,: Vigasztaljátok népemet! Mindannyian tudjuk, milyen nagy szükségünk van a Szentlélek vigasztalására. Mégpedig azért mert: Kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért. Mi az, hogy kétszeresen? Isten nem büntet egy bűnért kétszer. Ez igaz, de az is, hogy amikor testi problémáim fakadnak a bűn következményeként, abban a pillanatban megjelenik belül a szomorúság és örömtelenség érzése. Ezért van szükségünk a vigasztalásra, Istentől jövő lelki gyógyulásra. Nem a világ ölelésére, az emberek sajnálatára. Az nem vigasztalás, legfeljebb tüneti kezelés. A világ nem tud vigasztalni, csak a szomorúságot áthelyezni, pótcselekvésre kényszeríteni. Van aki a kocsmában keresi a vigasztalását, van aki egy vénás belövéssel akar örömteli állapotba kerülni. Mások a test érzéki élvezeteinek hódolva akarnak vigasztalódni. Egyesek pedig halálosan kimerítő munkában keresik a vigaszukat. Vannak akik mint egy imamalom, hitetlenül kimondott, véget nem érő imádsággal szeretnének vigasztalódni. Egyesek halottlátókhoz, jövendőmondókhoz, csontkovácsokhoz, spiritiszta sarlatánokhoz mennek vigasztalásért. Sokan a hamisprófétálásukban keresik a vigasztalásukat. Semmit érő önámítás mindez, mert senki sincs, aki hatékonyan megvigasztalhatna, csak az Isten! Az Ő vigasztalása nem pótlék, nem fájdalomcsillapítás, hanem teljes megoldás a bajodra. Az Ő vigasztalása valóságos szabadulás. A mi vigasztalónk, akit Isten küldött nekünk a SZENTLÉLEK! Aki meg akar vigasztalni bennünket, ha mi is akarjuk és elkészítjük az útját.

Azt mondja az ige: Egy hang kiált. Nem egy emberi szó, mert az önmagában nem ér semmit. Hiába hallgatjuk a fülünknek még oly kedves emberi beszédet is. Mert ami testtől született test az, és nincs birtokában az Élet Fájáról származó lélekgyógyító falevélnek. Az Élet Fája Jézusé, Neki készítette az Isten, hogy erről a fáról valóságos vigasztalást és életet adhasson a benne hívőknek. Ő az, akit várunk! Ő az, aki hamarosan el fog jönni, mert a Lélek ma így kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Mert visszajön hozzátok Jézus! Testvérem, jön hozzád maga az élő Vigasztalás, a Megoldás, Jézus jön hozzád a Szentlélek által! Készítsd önmagadban az Úr útját! Az ige azt mondja, Jézus a pusztába jön! Nézz körül és lásd meg, hogy az élet amiben vagy, amiben vergődsz, egy mérhetetlen nagy puszta. Lehet, hogy tele raktad szebbnél szebb díszekkel, de akkor is egy hatalmas, kietlen puszta.

Amikor Jézus azt mondta az Élet Keresztfáján; Elvégeztetett, kettéhasadt a templom kárpitja, szabaddá vált az út az Istentől az emberhez. Sok-sok évvel ezelőtt egy egyházi szeretetotthonban szolgáltam. Csupa testi és elmefogyatékos gyermekek között. Életem legszebb öt éve volt, amit ott tölthettem. Tudjátok, aki ott kelkigondozó lehet, valami olyan többletet kap a szolgálata béreként, amit nem is remélne, mennyei lelkigondozást. Másokat gondozva, magam részesülök Isten gondozásában. Olyan jutalom ez, amiért nem kell jövedelemadót, nem kell TB-t, nem kell nyugdíjjárulékot fizetni. Azért tettem ezt a kis kitérőt, hogy megértsétek, Jézus soha senkinek semmilyen szolgálatért nem fizet minimálbért. Ő mindig a mindent, Önmagát adja. Ő jön most hozzátok, és munkásokat keres az Ő aratásába. Elszegődsz hozzá? Vagy maradsz a régi gazdádnál, aki be sem jelenti, hogy hozzá tartozol, nehogy felelősséget kelljen vállalnia érted. Persze senki se gondolja, hogy Jézus munkahelyén nincsenek pusztadekoráló Papipari Szakmunkások. Vannak, és építik a díszleteket. Egykor Isten Jeruzsálemi Templomát tették latrok barlangjává, ma pedig Jézus hajlékát változtatják szemfényvesztő elvarázsolt kastéllyá.

Szóval amikor abban az otthonban szolgáltam, sok minden hiányzott. Előfordult, hogy a legalapvetőbb gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, tisztasági szerek, élelmiszerek, a fűtéshez szükséges olaj csak az utolsó pillanatban érkezett meg. Ha hitetlen szolgák lettünk volna, akkor állandó feszültséggel, reménytelenséggel vártuk volna a mannát. Azért mondtam mannát, mert azt is az Isten rendelte ki a maga szabályai szerint. Itt is mindig minden megérkezett a maga idejében. Igaz, hogy ez az idő, mindig az utolsó pillanat volt. Nem azért, mert az Isten elfelejtkezett volna rólunk, hanem hogy erősítse a hitünket. Volt viszont Valaki, aki mindig ott volt velünk. Nem voltak látványos díszletek, amik elzárták volna Jézus útját. Aztán néhány év múlva, amikor már nem szolgáltam ott, amikor az Igazgató lelkész is hazaköltözött az Isten Országába, meglátogattam a gyermekeket. Nem akartam hinni a szememnek a megújult körülmények láttán. Avatatlan szemlélődő azt hihette volna, hogy ez a minta, így kell Isten műhelyében szolgálni. Felújított épületek, saját mentőszolgálat, látványos munkakörök, tetszetős ápolók, bőséges számú kiszolgáló személyzet, elegánsan öltözött gyerekek, szebbnél szebb játékok, finom ételek. Megdermedve álltam és csak néztem. Megdermedve, mert fáztam, mint a lázas ember. Mindenből hiányzott a melegség. Csak Jézus jelenléte nem volt érezhető! Egy erős kéz szorítása rántott vissza a valóságba. Sanyi bácsi! Te vagy? Hátulról is megismertelek, mert olyan Péter bácsi szagod van. Egy ma már negyven éves, tolókocsiba kényszerült gyermek volt. Istennek különös gyermeke volt ez a fiú. Játékos sport napokon a használható kezével mindig ő nyerte a szkander versenyeket. A lelki adottsága is figyelemreméltó volt. Nem csak kereste, de meg is találta Jézust. Nagyon szerették egymást, sok ajándékot kapott az Úrtól, olyan sokat, hogy bőven osztogatta a gyengébb testvéreinek is. Önállóan tartott imaórákat. Szóval ez a fiú mondta: Olyan Péter bácsi szagod van. Sokáig nem értettem ezt a furcsa összehasonlítást. Péterrel egy közös volt bennünk, az Úr iránti teljes odaadásunk. Talán ezt érzékelhette valami módon az én ifjú barátom. Jézus jelenlétének légkörét, amit Péter bácsi földi életében mindenki érezhetett, mert annyira benne volt a levegőben. Áldott legyen az Úr, hogy eljött velem ebbe az intézetbe, és ezt az ifjút a régi idők szép emlékének jóillatával töltötte el. Szeretlek, mégis haragszom rád, mert te nem szeretsz minket! Folytatta a beszélgetést az én egykori gondozottam. Tudom, hogy érdemeid elismerése mellett kirúgtak innen, mert veszélyes voltál az új vezetésre. Mégis te vagy a hibás, hogy az Otthonból Intézett lett, a gondozottakból páciensek, a hittanórákból mesedélutánok. Tudod mi az, amit látsz? Díszlet! Miattad, mert elmentél. Nem harcoltál értünk! Megsértődtél és elmentél! Ha szerettél volna minket, harcoltál volna értünk! A te esetedben nem Jézus űzte ki a kufárokat a templomból, hanem a kufárok Őt! Elmentél tőlünk, mert magaslatra vágytál.

A puszta attól lesz puszta, hogy nincs benne víz. A világ attól lett sivár, hogy nincs benne szeretet. Azért mondtam ezt el testvéreim, hogy végképp letegyem ezt a vétkemet. Ezt a mély völgyet, szakadékot próbálom betemetgetni, feltölteni. De végképp egyenessé tenni ezt az utat is csak a Király tudja, amikor megjön majd az én pusztámba. Mert akik abba az általam ásott szakadékba estek, annyira megsérültek, hogy csak az Áldott Orvos tudja meggyógyítani őket.

Neked vannak szakadékaid, bérceid, amik egyenetlenné, járhatatlanná teszik a Király hozzád vezető útját? Szállj le a hegyeidről, bérceidről mielőtt Valaki letaszít onnan! Vagy az önzés pusztájában vagy? Nem fáj neked a másik ember baja, szenvedése? Most amikor azt mondja a világ és a hazug, ripacs vezetője: Én a szegények barátja vagyok. De hagyja őket valamelyik aluljáróban megfagyni. Elnézi és egy vállrántással elintézi, amikor a családi tűzhely melege helyett intézetek mélyhűtött kandallójánál kisgyermekek vacognak. Pusztává vált a család intézménye is! Tegnap még álltak az Úr asztala előtt örök hűséget ígérve egymásnak, most pedig a világ bíróságának asztala előtt kiáltanak átkot egymásra, gyermekük pedig a magány pusztájában reszket. Hogy lett ilyen pusztává az életünk? Te hol élsz testvérem? Pusztában vagy az Édenben? Mi van a családoddal, didereg vagy szeretetben melegszik? Van gyermeked? Vagy fehérköpenyes gyilkosok kezébe adtad magzat korában, mert annyi minden hiányzik még ahhoz, hogy a csúcsra juss? Egyszer egy férfi így kényszeríttette áldott állapotban lévő hitvesét a magzatgyilkos kezébe: Tudod kicsim, hogy megbeszéltük, várnunk kell még egy évet, mert mindkettőnk fizetése kell, hogy meglegyen az új autónk. Úgy lett, megölték az autó akadályát. Őket pedig a szép autóban ölte meg az Embergyilkos az első Balaton felé tartó útjukon. Pusztában építkeztek pusztában haltak meg.

Milyen a családod? Titok? Vagy elég neked, ha évente egyszer megmutatod az Andrássy úti démoni Melegfesztiválon? Igazad van, neked legalább nem kell a fehérköpenyes gyilkosokhoz menned. A te pusztád belül a lelkedben kezdődik. Amikor mindig csak magadra gondolsz. Csak én, csak nekem, csak általam, csak rólam, csak értem! Ez a lelki pusztád diagnózisa.

És te, testvérem! Szereted még Jézust? A hitéleted nem vált pusztává? Remélem nem azért olvasod az Igét, mert már megszoktad a reggeli kávéd mellé? Van még benned öröm, szeretet, boldogság? Ne légy olyan, mint az, aki így szól magában: Én mindig eljárok a templomba, imádkozok, adakozom, mindenféle szolgálatot elvállalok, és mégsem sikerül nekem semmi. Bezzeg az a másik, az a ügyeskedő, aki azt sem tudja hol lakik az Jóisten, az egy sikeres ember. Hát ilyen az Isten? Mért pont engem nem segíti meg? Hát nincs igazam? De igazam van! Én legalább tettem valamit, segítettem, dolgoztam, én vagyok valaki. Ha ilyen jó és igaz ember vagy önmagad előtt, neked nem lesz karácsonyod. Állíthatsz plafonig érő fát, teleaggathatod szebbnél szebb díszekkel, éghet rajta számtalan gyertya. Ajándékok tömkelegét halmozhatod fel alá, nem lesz karácsonyod, mert nem tér be hozzád a Király! Az igaz farizeusok egyedül ünnepelnek. Ő a bűnbánó vámszedőkhöz jött.

Készülj, mert neked szól a kiáltó szó: Jön a Király a pusztádba, egyengesd a völgyeket és rontsd le a bérceket! Az igazságaid olyan lánchegységet alkotnak körülötted, hogy a Király nem tud rajta átkelni hozzád. De csak a Megváltó Király nem tud átkelni rajta. Ha megjön az Igaz Bíró, az Ítélkező Király, az lerombol minden hegyet és bércet. Készítsd el hát az Ő útját ezen az ünnepen, egészen a szívedig! Nincs földgyalud, nincs eszközöd, hogy lerombold? Nem baj, ha hiszed és akarod, van Valaki, aki minden völgyet fel tud tölteni és minden hegyet rónává tud tenni. Őt hívd segítségül, neki nyisd meg a kapudat, a szíved kapuját, hogy bemenjen hozzád és a szívedet felolvassza isteni szeretetével!

ÁMEN

 

Imádkozzunk!

Köszönjük Urunk, hogy a várakozásunkat beteljesíted. Olyan titokzatos ez a várakozás, mert csak reménykedünk valaminek a megtörténtében. A Menyasszony és a Vőlegény reménykedve vár a beteljesedés pillanatára. Tudjuk, hogy Királyként jössz hozzánk, legyőzöd ellenségeinket, és megvigasztalsz minket. Várjuk ezt a pillanatot. Kérünk, mutasd meg, mit kell tennünk, hogy hegyeink alászálljanak, völgyeink felemelkedjenek, és Te bejöhess hozzánk! Mi várunk Téged! Jöjj Jézus, ajándékozz meg minket a Te Szentlelked Kegyelmével!!!

ÁMEN

 

“Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szavamat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázok, ő pedig Énvelem.”

ÁMEN