AZ ÉLETMENTÉS SZOLGÁLATA

 

"Adjatok jelt a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik!"

(Ézs.13:2)

Isten embere nem a semmittevés, hanem a szolgálat embere. Két hegymászó majdnem a csúcshoz érve, hatalmas viharba került. Csontot, lelket fagyasztó szél kavarta fel a havat. Szinte semmit sem lehetett látni. A két ember a megérzéseire hagyatkozva próbált lefelé botorkálni, hogy valami menedéket keressenek, de a kegyetlen vihar elsodorta őket egymástól. Semmit sem láttak, csak az áthatolhatatlannak tűnő hófúvást. Semmit sem hallottak, csak a dühöngő szél üvöltését. Lassan mind a ketten feladták. Már-már megfagyottan feküdtek a hóban, de még próbáltak valami fészket, búvóhelyet kaparni maguknak. Az egyik a kétségbeesett bunkerépítés közben valami szilárd anyagot érzett. Utolsó erejét összeszedve kapart tovább. Nem hiába, mert egy menedékházat fedezett fel. Csúszva-mászva bejutott, és a hegyimentők által előkészített tüzelővel begyújtott. Megmenekült! A tűz melegénél szomorkodott elveszített társa miatt. Amikor elmúlt a vihar, ki akart menni, de nem nyílt az ajtó. Talán befújta a hó - gondolta - és nekifeszült. A hatalmas lökésétől annyit engedett, hogy ki tudott menni. Kint már látta, hogy nem a hó nem engedte kinyílni az ajtót, hanem a megfagyott társa, aki az ajtó előtt feküdt. Ő is eljutott a menedékházig, csak bemenni nem tudott. Neki már nem volt ereje kinyitni az ajtót. Ó, ha ki nézett volna, ha kereste volna, vagy legalább az ajtón hagyott volna egy tenyérnyi rést, a társa is életben maradhatott volna. De nem cselekedte meg, kényelmessé tette a megmenekülés öröme.

Miattad hányan haltak meg a világ viharában, mert te nem kerested, nem vezetted a menedékházba őket? Mert nem adtál jelt a kopár hegyről, nem kiáltottál, hanem kényelmesen üldögéltél a megváltottak menedékházában. A megváltás jutalom, ingyen kegyelemből, de mégis van ára. A szabadulás ára a szolgálat! Hirdetned kell, hogy halott voltál, de Valaki feltámasztott. Mutatnod kell az utat a menedékház felé. Sőt nem csak mutatnod, de segítened is kell az erőtlennek, hogy ő is eljuthasson oda. Akkor a megszabadulásod pillanatnyi öröme, örök boldogsággá válik. Olyan jó lenne, ha a negyedik parancsolatnak nem csak a második része lenne a fontos, hanem a második mondat is: "Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat!" És csak a hetedik napon nyugodj meg örömödben. Az Isten is hat napon át munkálkodott, teremtett, és csak a hetediken pihent meg. Te is keresd a hat napban az elveszetteket! Hirdesd az evangéliumot, gyógyíts betegeket, támassz fel halottakat. "Ingyen vetted, ingyen add!" A hetedik napon pedig a megmentettekkel együtt menj Isten Menedékházba, a testvéreid közé, ahová - áldozata által - a Fiú már bekészítette a megváltás melegét!

 

"Aki tudna jót cselekedni, de nem teszi, bűne az annak!"

(Jak. 4, 17.)

ÁMEN

Nagy Sándor