SZUPER-EGO

A TÉVELYGÉS FŐ MOTÍVUMA ÉS A MEGTÉRÉS LEGFŐBB AKADÁLYA

 

***

 

AZ EMBERI LÉLEK

 

Az Örökkévaló eredeti tervében alapvetően szerepel az embernek, mint testből, lélekből és szellemből álló kiegyensúlyozott, harmonikus személyiségnek a megteremtése. Mégis; rendkívül furcsa módon valósult meg. Az emberi lelket ugyanis nem közvetlenül teremtette, hanem közvetett úton hozta létre. Megkerestem egy fiatal rabbit, hogy segítsen néhány ószövetségi igeszakasz újrafordításában. Íme az ide vonatkozó rész:

Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld anyagából és az orrán keresztül szellemét lehelte belé. Így lett az ember élő lélekké. (Ter.2:7)

Tehát először a földön megtalálható elemekből létrehozta a biológiailag funkcionáló emberi testet. Ezután megosztva önnön életét, saját Szelleméből adott az embernek. Isten ugyanis szellem, nem pedig lélek.

Az Isten szellem, ezért akik imádják, azoknak szellemben (szellem által) és igazságban kell imádniuk. (Jn.4:24)

Az isteni szellem és az emberi test találkozása által létrejött egy harmadik, új minőség; az EMBERI LÉLEK. Ez volt az édeni ember személyiségének központi eleme, mely kiegyensúlyozta a két oldalán álló test; illetve isteni szellem hatását.

A közösségben tárgyalva e témát, egy egyszerű ábrával szemléltettük. A testet és a szellemet két különálló körrel ábrázoltuk, melyet azután félig egybecsúsztattunk, úgy hogy a két körvonal áthaladjon egymás középpontján. A közösen lefedett terület szimbolizálta az emberi lelket, melyet három részre tagoltunk.

1. A emberi léleknek az isteni szellemmel határos oldalán létrejött az ÉRTELEM, melyet azután elneveztek emberi szellemnek. A legnagyobb hatást az értelmünkre - akkoriban - Istennek bennünk lakozó Szelleme közvetlenül gyakorolta.

2. Az AKARAT a lélek középpontjában az értelem és érzelem között jött létre, így közvetlenül ezek hatása alatt áll. Közvetve azonban Isten szellemének és a testnek motivációi is befolyásolták. (Az akarat erkölcsi alapon való megerősítésével lehet jó irányba befolyásolni gondolkodásunkat, döntéseinket és cselekedeteinket.) Ez volt az édeni állapotunk az ádámi embertípus teremtésekor.

3. A lélek test felöli részén létrejött az ÉRZELEM. Az érzelmeket (és érzéseket) - már akkor is - a testi szükségletek és ösztönök próbálták legintenzívebben befolyásolni, de az isteni szellem által megerősített értelem még ellensúlyozni tudta ezt a hatást.

Most ugorjunk kb. húsz évet. Isten az Ő szava iránti bizalompróbának vetette alá az embert. Hogy miért?! Olyan hatalmat és isteni erőket akart ránk bízni, amelyeknek későbbi esetleges “idegen kézre” kerülése az emberiséget a teremtés utáni néhány évben kipusztította volna. Embert pedig az Örökkévaló csak egyszer teremt!

 

***

 

A bizalompróba.

A jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz. (Ter.2:17)

Mint ismeretes; ősszüleink elbuktak a bizalompróbán, demonstrálva, hogy ezentúl Isten tanácsától függetlenül, maguk akarják eldönteni, mi a jó és mi a rossz. Mégsem haltak meg azon a napon, sőt még több mint kilencszáz évig éltek. (Hosszas kutatómunka után számomra bizonyítást nyert, hogy már akkor tizenkéthónapos évet számoltak, "4x7ciklusos" = 28 napos holdhónapokkal, időnként szököhónapot beiktatva.)

Ősszüleink - látszólag - nem haltak meg. Jézus mégis halottnak titulálja a meg nem tért embereket.

Jézus így szólt hozzá: Kövess engem, és hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat! (Mt.8:22)

Ezek szerint mégis úgy történt valami, azon a napon, ahogy Isten figyelmeztetése előre jelezte. Az ember szelleme meghalt. Mások szerint: a tetszhalál vagy alvás állapotába került. Az ember személyiségének hármas (test-lélek-szellem) egysége megszűnt. Maradt a test, a lélek és a halott (vagy alvó) emberi szellem. (Meggyőződésem, hogy ez azonnali genetikai kódmódosulással is járt, ami az ember testének halandóságát eredményezte. A lélekét nem! Az eredendő bűnről ennek fényében érdemes gondolkodni.)

Az ember szellemi halálával megbomlott a lélek egyensúlya, mivel a mérleg egyik oldala üres maradt. Erről a szellemi halálról beszélt az Úr. Ettől kezdve a test és szükségletei az érzelmeken keresztül nagy nyomást gyakoroltak az akaratra. Az értelem folyamatos legyőzésével, át is vette az emberi lélek irányítását. Az értelem legtöbbször csak hiábavaló erőfeszítéseket tett a testi-érzéki természet önző, romboló erejének megfékezésére.

Az ilyen bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem testi, érzéki, sátáni. (Jak.3:15)

Az űr pótlására az ember a lelkének részét képező - valóban a legmagasabbrendű lelki funkciót ellátó - értelmet nevezte el emberi szellemnek. Törekvéseinek középpontjába ezután az értelem által megismerhető tudás került. Így illuzórikusan "helyreállította" az egyensúlyt és a személyiség hármas egységének látszatát. De mivel az értelem erőtlennek mutatkozott a feladat ellátásában, "szellemi táplálékot" kellett keresni a megerősítése számára. Az édenkertet elhagyva nekilátott az ember a civilizáció és kultúra kialakításához, hogy anyagi és szellemi értékeket hozzon létre az "emberi szellem" támogatása, megerősítése céljából. A hatezer éves ádámi embertípus történelme nagyrészt ezekről a kísérletekről szól. A sokféle szellemi és vallási irányzat mai követése azt mutatja, hogy az ember jól érzi, hogy személyiségének hiányfaktora szellemi természetű. (De, hogy minden szellem szent, és az Örökkévaló követe lenne, kétlem.) Az emberi lélekben tehát jelen van egy alapvető szellemi identitáskeresés. De maradt még egy hatalmas örökség a lelkünk archaikus emlékezetében. Egy finom, érzékeny műszer: a LELKIISMERET.

 

 

***

 

 

A LELKIISMERET

 

Az emberi lélek és az isteni szellem határterületén, a különválás után megmaradt a léleknek isten szelleméről való emlékezete. A léleknek ez az Istenről való ismerete a lelkiismeret. Nem Isten személyéről, hanem jelleméről, tulajdonságairól, erkölcsiségéről őriz ismereteket. Ezért - ha durva beavatkozással tönkre nem tették - egy magasfokú kultúra vagy civilizációs ismeretek nélkül élő ember is érzi mi minősül bűnnek, anélkül, hogy oktatták volna erre.

Amikor a pogány a törvény ismeretének híján természete szavára jár el betöltve a törvényt, törvény híján saját magának a törvénye. Ezzel bizonyítja, hogy a törvény szabta cselekedet a szívébe van írva. Erről lelkiismerete tanúskodik és önítélete, amely hol vádolja, hol menti majd azon a napon, amelyen - evangéliumom szerint - Isten Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai felett. (Róm.2:14)

 

 

***

 

 

SZUPER-EGO-ISTEN

 

Sajnos azonban a lelkiismeret befolyásolható, időszakosan elaltatható, tönkre tehető az akarat, az érzelmek, sőt még az értelem oldaláról is. Az embernek azt a törekvését, hogy az önmagában felfedezett űrt saját értelmének ("szellemének") imádásával töltse ki; az elmúl két évszázadban a különböző szférákból egyre nagyobb mértékben földre "települt" Humanista és Liberális Szellemek jelenléte és tevékenysége fokozta a végletekig. Az ilyen mértékben túldimenzionált és istenként imádott értelem vált SZUPER-EGO-ISTENNÉ. Ez az utolsó idők felekezetek fölötti Világvallása. Akkor is ha ateista, és ez nem tudatos formában működik valakiben! Ezért sokkal elterjedtebbek azok a vallások és szellemi mozgalmak, melyek az egyén rendszeren belüli önállóságának, szerepének és jelentőségének prioritását hangsúlyozzák. Hízelgőbb az Ego-nak, ha lényeges, alakító tényezőnek hirdetik, mint beállni egy jól működő, kész erkölcsi-szellemi rendszerbe, be és elfogadni annak áldásait. Az Ego nem akar leszállni trónjáról, a lemondás teljesen életidegen tőle! Elsősorban a saját maga által összegyúrt - legtöbbször szinkretista (minthogy semmi újat nem lehet kitalálni, amiről előzetes tapasztalat nincs) - eszmerendszeréhez ragaszkodik. Ez által érzi magát megkülönböztetve másoktól “valakinek”; mert az egyszerűségtől és alázattól retteg. Humanista szeretetmázba burkolt undorral tekint azokra, akik hajlandóak feladni zűrzavaros elméleteiket, hogy Jézus Krisztus áldozata által újra bizalommal befogadják Istennek Szent Szellemét, s akik ezáltal valóban újjászületnek. A SZUPER-EGO hisztérikusan tiltakozik ha valaki a zsidó-keresztény kijelentésből idéz, mert annak szellemisége tükröt tart neki, és ő nem akarja saját "Szörnyemberét" látni. SAJÁT MAGÁT csak láttatni és mutogatni akarja. Gúnyosan "agymosott"-nak nevezi azt, aki szereti Isten Igéjét. Bűnös énjét viszont folyton stimulálja, rettegve a lelepleződéstől.

Érzéki (lat.animalis=lelki) ember nem foghatja fel az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságnak tekinti. Meg sem értheti, mivel azok csak szellemileg ítélhetőek meg. A szellemi ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. (1.Kor.2:14)

 

 ***